Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 5. szám - Sümegi György: Nagy Istvánról – két tételben

59

zarajz, nagyszüleimet ábrázolják, mégpedig fénykép után másolva! Aláírás: Nagy István 1899”.61 Ugyanezen évből való a Csíki Székely Múzeum Férfiportréja.62

A korábban megjelent írásokból mechanikusan átvett nézet az is, hogy Nagy István külföldön nem rajzolt, festett sem bajor tájat, párizsi utcát vagy kávéházat, s nem örökítette meg „az olasz vidék szépségét”.63 Ezen állítást két Nagy Istvánmű bizonyosan cáfolja. Csíkszentgyörgyi tulajdonból Csíkszeredába került egy kb. 40×50 cm nagyságú alpesi (?) tájat ábrázoló olajfestménye, amelyet Münchenbe tartva, vagy onnét kirándulva festhetett 1898–1900 között. Bajai magángyűjteményben pedig fönnmaradt egy rajza a római Via Appián álló Cecilia Metella síremlékről, 1902-ből. Mindebből csak annyi a tanulság, hogy kritika, vagy fontosabb: alapos kutatás nélkül, látatlanba átvenni alá nem támasztott, vagy már ellenőrizhetetlen állításokat – mindig kérdéseket vethet föl.

II. Nagy István-könyvtervek (Lóránth László–Végvári Lajos, Hans Loew)

Lóránth (Lichter) László (1905–1965) özv. Nagy Istvánnét arról értesíti 1952. október 15-én, hogy „mint tébolyodott gyűjtöm az anyagot, és írom az életrajzot. Nagy István ifjúsága már le van szegezve! Azt hiszem a szívemmel írom a könyvet, és nagyon jónak kell lennie!” A potenciális szerzőtársáról hozzáteszi még: „Lali még nem látta.”64 Ki volt Lóránth László, és miért kezdett Nagy István életrajzának a megírásához? Lichter Dezső, a „megbecsült lakatosmester”65 fiaként született, a Ciszterci Rend Katolikus Főgimnáziumában érettségizett (1923). Újságírói (Független Magyarság), majd 1924-től írói munkásságot fejtett ki (egyfelvonásos vígjátékot írt, Jókai-novellát dramatizált stb.). 1925-ben főszerkesztője lett a Harang című, rövid életű bajai folyóiratnak. Fizikai munkásként próbált Párizsban szerencsét, majd hazajőve a Színházi Életbe – és más lapokba – írt cikkeket. Újságírói működésével párhuzamosan verses- és novelláskötete, regényei és színművei jelentek meg. Legfontosabb kortárs képzőművészeti vállalkozása a Paletta című könyve,66 amelyben ötven képzőművészről írt portréját, interjúrészletekkel ▼

61 Vita Zsigmond–Nagy András: Feljegyzések Áprily Lajosról, Nagy István festőművészről és Tamási Áronról. Korunk, 1968. 11. sz. 1751. 62 Nagy István: Férfiportré, 1899, papír, szén, 560×410 mm, ltsz.: 7987

63 Kolozsváry Marianna: Anya-Föld. In: Nagy István. Szerk.: Kieselbach Tamás. Bp., 2019. 89.

64 Lóránth özv. Nagy Istvánnénak írt két levelének (kelt: 1952. október 15. és december 10.) másolata a szerzőnél. 65 A munkásságára vonatkozó adatok: Révay József-Kőhalmi Béla (szerk.): Hungária Irodalmi Lexikon. Bp. 1947. 327., Bánáti Tibor: Lóránth (Lichter) László (1905–1965). Bajai Honpolgár, 2005. november, 12–13. 66 „Lóránth László könyve egy halk gesztus a giccs uralma ellen. Egy sor művészt mutat be, akik útjelzők lehetnek a bizonytalanul irányt keresők számára. Nem a művészetet menti – az biztosan halad fejlődésének útján. De menteni szeretné a közönséget, az otthonok szomorú sivárságát, a jövő nemzedékeket, amelyek felnőnek, és ízlésük elromlik a kontárság lelketőrlő sötétjében”. Kopp Jenő: Bevezető. In: Lóránth László: Paletta. Jelen Könyvkiadó, Bp., 1944.