Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-4. szám)
2024 / 4. szám - SI-LA-GI képei
juttatott valamennyi szőlőt a mamámnak, amit ő eladott, és annak az árából vett egy villát Rákoshegyen. A mamám az Angolkisasszonyokhoz járt, egy védett arisZ' tokrata miliőben élte az életét, nem értett a gyakorlati ügyekhez. Bár sok ügyvéd ismerősünk volt, ő nem akart szívességet kérni, így egy idegen ügyvédhez fordult, aki 1957-bcn, egy év után, szerzett neki a rákoshegyi villa áráért egy lift nélküli, harmadik emeleti tanácsi lakást a XI. kerületben, a Ballagi Mór utca 12,-ben. Később kiderült, hogy a csaló ügyvéd miatt még erre is büntetést kellett fizetnie, amit tíz éven keresztül vontak le a mamám kis fizetéséből, amiből négyünket kék lett eltartania, ugyanis idős nagynéném is velünk élt.- Miként jött a képzőművészet, és hogyan kerültél a Török Pál utcai Képzőművészeti Gimnáziumba?- Hatéves koromtól evidens volt számomra, hogy a művészet érdekel, mivel Tokajban nyaranta volt egy művésztelep, élénk művészeti élettel. A Tisza-parton festettek, esténként filmvetítések zajlottak. Szemem előtt jött létre az üres vásznon a tájkép. Kisgyermekként ez teljesen lenyűgözött. Budapesten az általános iskolá' ból a Képzőművészeti Gimnáziumba jelentkeztem. Közel 900'an jelentkeztek abban az évben, de csak 28'at vettek fel festő szakra. Csak két évig jártam a kép' zőbe, mivel utána disszidáltam, de az nagyon meghatározó időszak volt számom' ra. Idősebb Benedek Jenő volt a festő tanárunk. Nagy szerencsém volt, mert az osztály másik felét egy Miskolci nevű festő tanította, akinek a hozzáállása koránt' sem volt mérhető Benedek tanár úr szabad szellemiségéhez. Például 1963'ban festettem egy csendéletet, egy nagyméretű ORWO fotópapírt tartó dobozra, meghagyva a háttérként a dobozon lévő címkét. Ez akkoriban teljesen új dolognak számított. Jó osztályunk volt, szabadon mentünk a művészeti ösztöneink után.- Viszonylag gyorsan jött a disszidálás ötlete. Miből fakadt?- A szabadság igényéből. Ereztem, hogy én a világra vagyok kíváncsi, az egész világ érdekel, és ezt nem kaphatom meg Magyarországon. A két év alatt nagyon sokat tanultam, jó alapokat kaptam. Direkt konfrontációnk nem volt az akkori politikai rendszerrel, csak erősen éreztem a behatároltságot. Szóltam két szőni' szédban lakó barátomnak és egy másik osztálytársamnak, hogy az a tervem, hogy Jugoszlávián keresztül valahogy Olaszországba disszidáljak. Semmi konkrét elkép' zelésem nem volt, mert az ilyen jellegű információk nem forogtak közkézen. 1956 után megállt a kiáramlás az országból. Mivel nem volt tornatermünk a gimiben, ezért a Gellértbe és a Sportuszodába jártunk úszni: ez később nagyon hasznosnak bizonyult. Végül 1966 nyarán ketten indultunk Szeged felé autóstoppal. Volt egy átutazóvízumunk Jugoszlávián keresztül Romániába. Kalandos út volt, például egy alkalommal csak a barátomat vették fel autóstoppal. Megbeszéltük, hogy a béig' rádi autóút bejáratánál találkozunk, és mire odaértem, ő nem volt sehol. Nálam 89
