Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 4. szám - Bíró-Balogh Tamás: Móra Ferenc gályarab létmetaforája (Egy 1903-as verses dedikációról)

múzeumigazgató vagyok” Majd még tömörebben összefoglalta mindezt: „Sohasem azt tettem, amit akartam.”19

19 Móra Ferenc: [Négyszemközt önmagukkal]. In:

A Literatim almanachja

1^28. [Bp., 1927] Lantos. 30-32.

20 Vö: Lengyel András: Az Apostol-ügy. Egy 1920. őszi Kosztolányi-cikk sorsa. In: Uő: A mindennapok szemüvegkészítői. Sajtótörténeti tanulmányok. Bp. 2013, Nap Kiadó. 20Ó-223.

Két megjegyzést érdemes itt tenni. Egyrészt a társadalmi elvárásokhoz való kényszerű igazodás nemcsak Mórára volt jellemző; ilyen volt Kosztolányi Dezső is, aki valódi habitusát elrejtve alkalmazkodott mindenkori közegéhez azért, hogy modern költő lehessen. Nagy valószínűséggel ezt ismerték föl egymásban, és ezért is értettek azonnal szót - személyes ismeretség nélkül is - 1922-bcn, amikor Kosztolányi éppen Móra segítségét kérte egy antiszemita cikke miatti sajtóper elkerülése céljából; és Móra, bár politikailag ellentétes oldalon álltak, segített is fővárosi költőtársának.20

Másrészt ugyanezen okok miatt írt még 1932-bcn is (szerelmes) verseket - tehát jóval a költői pálya „valós” lehetősége után - Kalmár Ilonának, melyek közül azonban egyet sem publikált. És nem a magánéleti „lebukás” veszélye miatt. Sokkal inkább azért, mert nem volt összeegyeztethető azzal a szereppel, amit olvasói ismertek és elvártak tőle: a csevegő író és tudós régész képébe nem illett bele a „nőcsábász”.

A két metaforahasználat, mint a gályarab láncai, itt érnek össze. Móra habitusa szerint a kötött munkahely és házassági kötelék is olyan létérzet volt, amit ugyam azzal a metaforával fejezett ki.

59