Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 4. szám - Lengyel András: Kuplé és „mágia” (Az észlelés kognitív szerepeinek művelődéstörténetéhez)
aki varázsládákban élőket nyomtalanul eltüntet, levegőből tojásokat varázsol elő, és egy-két ügyes kézmozdulattal a tojásokból élő csirkéket tálal az álmélkodó néző elé.” (PN, 1934. márc. 20. 9.) A titkári szerepet, legalábbis az első időkben Steinhardt Dezső töltötte be. A tisztikart évenkénti választással megújították, illetve megerősítették. E mozgásokról azonban csak alkalmilag számoltak be. 1934' ben például, az elnök Lénárd mellett, a tisztikar így alakult: „az alelnök szintén nagy tekintélyű polgár, dr. Kemény Győző m. kir. kormányfőtanácsos, tiszteletbeli vármegyei főügyész, ügyészi megbízott, ügyvéd és - baráti körben amatőr varázsló. A háznagy [...] ugyancsak ismert tagja a fővárosnak, az Erzsébet körúti Hunnia patikának tulajdonosa, Kalán Gyula.” (PA, 1934. márc. 20. 9.) A tagok létszáma és összetétele csak hozzávetőlegesen adható meg. Egy 1939-ből származó cikk arról beszél, hogy „száznegyven ember volt ideig-óráig az egyesület tagja” (Képes Vasárnap, 1939. aug. 23. 12.). Ez azonban csupán összesített, kumulatív adat, az 1924 és 1939 közötti egyesített taglétszámról tájékoztat. Egy-egy időmetszetben, azaz egyszerre jóval kevesebb tag alkotta az egyesületet - 1939-ben például csak 30-an. Azaz, a jelek szerint a tagság erősen fluktuált, 1925-ben, az első közgyűlés idején - körülbelül negyven valóságos mágus volt jelen (8 Órai Újság, 1925. okt. 29. 2.). 1929-ben, a névtelen újságíró „mintegy félszáz” jelenlévőről referált, „akik egytől egyig mágusok voltak; bűvészek, ezermesterek, bűbájosok”. (8 Órai Újság, 1929. jún. 12. 8.) 1937-ben, a híradás szerint, „az egyesület mintegy 25 tagot számlál” (Magyarság, nyyp okt. 27. 8.). 1938-ra ez a taglétszám megnőtt, akkor „az egyesületnek összesen 35 tagja van” (Újság, 1938. aug. 7. 6.). E növekedés mögött, a jelek szerint, egy belső krízis rendeződése állt. 1937-ben ugyanis két tag, „R. orvos és F. mérnök” kilépett az egyesületből, és egy „disszidens” csoportot hozott létre, amely állítólag mindjárt 20 főre nőtt. A számok azonban arra vallanak, a kiválást hamarosan részleges újraegyesülés követte. 1924 és 1940 között évenkénti bontású, teljes adatsor sajnos nem áll rendelkezésünkre, de az utalások alapján reálisnak látszik a föltevés, hogy a taglétszám ez időben egy-egy évben 25-35 fő között mozgott. Ez az alacsony taglétszám, azt kell mondanunk, nemcsak érthető, de törvényszerű is; az egyesület jellegéből adódik. A MAME klubszerű, exkluzív szervezet volt. Az előre pontosan meg nem határozott, de kis ingadozással megtartott „zárt szám” maga is az exkluzivitást szolgálta. A rekrutáció iránya, tagnévsor híján, az utalásokból és a példaként megemlített nevekből valamennyire mégis kikövetkeztethető. Az egyesület tagjai, mondja például egy 1936-os cikk, „rendes polgári foglalkozást űznek: orvosok, mérnökök, ügyvédek, kereskedők, hivatalnokok, művészek, tanárok, bankigazgatók” (PH, 1936. dec. 10. 6.). Ezt a következő évi jellemzés is megerősíti, miszerint az egyesület „tagjai elsősorban lateiner emberek, csupa kiváló orvos, ügyvéd, mérnök, muzsikus” (Magyarság, 1937. okt. 27. 8.). A tagságról egy 1939-es cikk is hasonlóképp referál: „orvos, mérnök, festő, zongoraművész, gyáros” - a cikk szerint ők az „amatőr bűvészek” (Képes Vasárnap, 1939. aug. 23.12.). 40
