Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 4. szám - Oláh András: takarásban; tilosban; halhatatlanok; csak az idő kurta (versek)
mielőtt végleg skatulyába zárjuk tartozásainkat de ártérben élünk követelőző csöndben és tilosban parkolunk első perctől fogva halhatatlanok jártángi erőd sem volt kapaszkodtál a nyakamba míg mögötted az ágyon megigazítottam a párnát hamis derűt erőltettél akadozott a hangom elfojtott bűntudat szorítása kínzott: utcahossznyival megelőztél - mindig is pontatlan voltál - most pedig szökni készülsz mielőtt visszanyúlhatnék az elvakart pillanatig ahonnan haladékot már Isten sem ad csak az idő kurta lefelé húz a föld birkózol a lomha hallgatással szélütötten kacsázol egyensúlyt keresel a kiégett ligetben gúnyos nevetés emel torlaszt légüres térben bolyongsz zavaros tegnapok gyűrűjében átmenetileg tartózkodsz itt a kopott falfestmény árnyékában keretet a távoli akácos ad 28
