Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Pál Sándor Attila: Tízéves a Forrás (Negyvenöt év után, avagy olvasónapló egy folyóiratszámról)
Pál Sándor Attila Tízéves a Forrás Negyvenöt év után, avagy olvasónapló egy folyóiratszámról Még 2023 decemberében, a 65 éves Jelenkor budapesti estjén mondta azt Parti Nagy Lajos, hogy az ember, ha szerkesztő, amikor lapot „csinál”, napi munkaképpen dolgozik mások szövegeivel, felkér, elfogad, elutasít, javít, pofoz, beilleszt - egyszóval: szerkeszt, talán nem is látja igazán, milyen értékek futnak át a keze alatt, közreadja azokat, rendjén megjelenik egy-egy lapszám, de esze már hónapokkal, ne adj’ isten fél évvel előre jár, a jelenben tulajdonképpen a legkevésbé sem tartózkodik. Ellenben amikor akár évtizedek múltán visszanéz, kezébe vesz egy-egy számot, csodálatos mód felragyognak, kiragyognak szövegek ebből a hatalmas, sötétszürkének tetsző szövegtengerből, mint szigetek vagy világítótornyok. Ez a meglehet igen pontatlanul idézett, némileg tovább is gondolt futam adta az inspirációi ehhez az íráshoz, hogy „ától cettig” végigolvassak egy folyóiratszámot, a Forrás valamely régi példányát, s vágyva lássam, ragyognak-e szövegek, s ha igen, hogyan s miképpen. De ha csak időutazó lehetek 56 oldal erejéig, talán az is elég. A múlt, különösen az irodalomtörténet pókhálós vermeinek, ritkán megvilágított szegleteinek kirámolása számomra mindig is bizsergető élvezetet jelentett, úgyhogy az egyértelműnek mutatkozott, hogy jóval visszább nyúlok, minthogy nekem személy szerint bármi közöm is lett volna a laphoz. Sőt, gondoltam, menjünk akkor már a születésem előttre, lehetőleg egy olyan lapszámhoz, amelyhez a jelenlegi szerkesztőségből sem volt köze senkinek. így esett a választásom 1575 márciusára, amikor éppen tízéves születésnapját ünnepelte a Forrás, csendesen, de örömmel. (Itt némi csalást jelentek: Buda Ferenc és Pintér Lajos fel vannak tüntetve ekkor a lapban, mint szerkesztésben közreműködők, csakúgy, mint most is - maradjon is így még sokáig!) De a konkrét lapszám előtt egy kis emlékeztető, vagy inkább hevenyészett gyorstalpaló: milyen volt a világ és Magyarország 1979 márciusában? Csupán elnagyoltan, s persze címszavakban ejtek szót arról, hogy mi történt az év első három hónapjában. Az év elején az Egyesült Államok és Kína felveszi a teljes körű diplomáciai kapcsolatot, Iránban pedig megbukik Pahlavi sah és visszatér Khomeini ajatollah. A megyében január végén hatalmas földgázkitörés történik Zsanán, amit csak hetek alatt sikerül megfékezni. Januárban megjelenik Borsányi György Kun Béla-életrajza, amelyet rövidesen, szovjet közbenjárásra betiltanak. Februárban Londonban meghal a hetvenkilenc éves Gábor Dénes, és ugyanebben a hónapban megkezdik idehaza a Bánfi haj szesz forgalmazását. Márciusban minisztertanácsi határozat születik a lakásépítés- és gazdálkodás tervéről, amely 103
