Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Csenki Nikolett: „Jó, hát akkor itt fogunk élni” (A Megáll az idő történelmi kontextusáról)
bűneiért, miközben a jelen és a múlt határai valamiféle történeti prezentizmusban láthatatlanná alakulnak. Ugyanakkor a magyar emlékezetpolitika sajátos színezettel rendelkezik. Ez a deficitekkel terhelt dialógus hamis képet épít fel sok ember tudatában. Ilyen többek között 2006-ig a Felvonulási téren, azóta már az Ötvenhatosok terén megtekinthető, és az egykori Sztálin-szobor helyén felépült Központi 'faos emlék mű, amely az I-Ypszilon alkotócsoport műve. Bán Zsófia Az elsikkasztott narratíva című emlékműkritikájában helyesen talál rá „az aktív emlékezet hűlt helyére”, ahol az automatikus módon alkalmazott számszimbolikán túl (56 fokos ék, 2006 darab 23x23 cm keresztmetszetű oszlop, a 23x23 cm-es kockakő burkolat) egyértelmű az emlékmű által elbeszélt narratíva. „Ez arról szól, hogy a kallódó egyedekből [...] hogyan válik forradalmi, acélos erejű, egységes tömeg [...]. Az anyagváltozás ugyan koncepcionálisan érdekes, ám konnotációs szempontból nem túlságosan szerencsés, ha egyéneket rozsdás vasdarabokként ábrázolnak [...], a »vas és acél országára« való önkéntelen asszociációról nem is beszélve [...]. Egy történetmesélő emlékmű problematikus voltán túl, a mű által elbeszélt narratívával az a baj, hogy a történet közepénél marad abba, mégis úgy tesz, mintha ez lenne a vége, s ezzel az emlékezetet, illetve az emlékezni akarókat félrevezeti, nem hagy teret a valódi megemlékezésnek és feldolgozásnak, megint csak szőnyeg alá söpri és láthatatlanná teszi azt, amit megmutatni lenne hivatott. A valódi, drámaian nyitott, s a mai napig lezáratlan narratíva itt sajnálatosan el lett sikkasztva, illetve meg lett rövidítve - csakúgy, mint az ott emlékezni akarók.”23 23 Bán Zsófia, „Az elsikkasztott narratíva. A központi 56-os emlékműről11, Műértő, 2006. október, http://hvg.hu/hvgmuerto/ 2oo6ioo6muertobanzsofi 8O
