Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 3. szám - Pintér Lajos: tört/én/elem

Diószegi Balázs azonban elgondolkodván így válaszolt: - Tízezer forint az ára, de látom, ti is afféle művészemberek vagytok, és így jobban meg is tudjátok ezt becsülni. Nektek hát húszezer forint.

Weöres Sándor nem bánta volna, Amy viszont egyre jobban szorította magához táskáját, benne a pénztárcájukkal, és nemet jelezvén ingatta a fejét.

Ez a története, így maradt el a kecskeméti képvásárlás.

3.

1969 márciusában jelent meg a Forrás első száma. Éppen 55 esztendeje.

Középiskolás diák voltam Csongrádon, talán másodikos, és afféle sokat olvasó diák.

Mikor a Forrás első száma megjelent a város újságárudájában, tetszetős kük sej ével rögtön feltűnt nekem, és rögtön meg is vásároltam. Azután megnéztem a béltartalmát is, és láttam, hogy ízlésem szerint való ez, kívül is, belül is.

Rég volt ez, bizony több évtizede, és akkor még volt újságos üzlet egy ilyen kisvárosban, és az újságüzlet előkelő helyén, szem előtt az irodalmi folyóiratok. Ma már ezt nem is hinnétek.

Megnéztem az impresszumot (csak mai fejemmel tudom már persze, hogy így nevezik ezt), és láttam, hogy kecskeméti folyóirat, láttam, ki a főszerkesztője, és mi a szerkesztőség címe.

Már akkortájt is írtam, persze zsenge verseket, és iskolai diáktársam édesanyja szokta volt legépelni őket.

Fogtam hát verseimből egy paksamétát, és bemutatkozó levéllel elküldtem a szerkesztőség címére.

Őszintén mondva, arra már nem emlékszem, hogy válaszoltak-e vagy sem.

Az viszont biztos, hogy mivel afféle izgő-mozgó fiatalember voltam, már az első adandó alkalommal, gondolom 1569 nyarán, az iskolai szünetben elutaztam Kecskemétre.

Sosem jártam előtte a városban, de elég bonyolult utazással odajutottam.

Csak vonat járt a két város között, főleg Kiskunfélegyházáig elég ócska suhogó, és mi több, még ott át is kellett szállni.

Megérkeztem Kecskemétre, mely város a maihoz képest talán még kisváros volt, de az én szememben maga a csodás nagyváros.

Nagy pályaudvar, nagy sugárutak, az én szememnek minden idegen.

A főtér felé vezető hosszú sugárúton indultam el, és a főtérre érvén szemembe ötlött egy könyvesbolt. A Katona József könyvesbolt lehetett ez, valószínűleg akkor is ez lehetett a neve, és évtizedekig ott is állt.

Elcsodálkoztam számomra hatalmas kirakatán és a kirakatán keresztül látható nagy belső terein.

70