Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 3. szám - Pintér Lajos: tört/én/elem
Pintér Lajos tört/én/elem 1. kora őszén kerültem Kecskemétre, a Forrás szerkesztőségébe, tehát amit itt elmondok, az egyik első élmény, az 1577 forró nyarán történhetett. Megye járásunkon a Forrás szerkesztői egy személyautóval Kiskunhalas fönt' cáján mentünk keresztül. - Nézzétek, Diószegi Balázs! - kiáltott fel hirtelen a főszerkesztő. Szégyen, nem szégyen, lehet, hogy akkor hallottam ezt a nevet először. Az autóból kinézvén láttam, hogy ott áll, mi több, valami ócska szatyorral megy, hatalmas klottgatyában, fehér atlétatrikóban, hatalmas szalmakalappal a fején egy görnyedt, öregnek tűnő ember. A hatalmas szalmakalaptól az arcát nem láttam, csak különös, látomásszerű mediterrán alakja ragadt meg bennem. Később tudtam meg, hogy ő ottani rajztanár, és inkognitóban a korszak egyik legjelentősebb festőművésze. Rajztudása és emberszeretete káprázatos volt, erre mi sem jellemzőbb, mint' hogy módszeresen a város szinte összes lakójának portréját megrajzolta vázlat' füzetébe. Talán ezt tartotta egyik kötelességének, hogy mint egy fényképész a tablóképeket, ő rajzi eszközével elkészítse korabeli városa tablóját. Skiccek ezek, kis remekművek. Gyorsan rajzolt és óriás tehetséggel, úgy, mint később megismert atyai barátom, Schéner Mihály. De életművének nem ez a lényege, hanem az a festői életmű, amelyet létrehozott. Halála után városa azzal tisztelgett előtte, hogy képeinek új galériát épített, és a galériát, micsoda paradoxon, elnevezte Berki Violáról. Későbbi ottjártunkkor furcsállásomat is fejeztem ki az igazgatónak, akinek tekintetén láttam, furcsállta, hogy mit furcsállok. Életem egyik legszebb ForráS'estje volt, amikor később egy ForráS'esten városa közönsége előtt bámulatos festményei kiállítótermében léptünk fel. Mondtuk a verseket, és körben a falakon nagy fekete csizmában ott táncoltak kun legényei. Életében személyesen is felkerestem, gondolom, a rá következő évben, 1578' ban történhetett mindez. Busszal mentem, és mintha rémlenék még emlékezetemben lakcíme is: Kiskunhalas, Vasút utca 1. szám.
