Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 3. szám - Fried István: „Csatázok verseimmel…”

líráját. Költészettani igényű vagy jellegű versei nem tagadják, hanem kiegészítik egymást. A líra (és a verses epika) meghódított szegmenseit kívánja kidolgozva az előtérbe állítani, és egy romantizált népiesség poétikai gesztusaival tovább' gondolni. Életrendje úgy alakult, úgy alakította, hogy az irodalom nem merőben „szabadidős foglalatosság”-a volt, hanem „művelése”, benne/általa léte, részvétele párhuzamaiban formálódott. Létezésének határait irodalmi vállalkozásai jelölték ki. Eltekintek a szorosabb értelemben vett (ön)életrajzi vonatkozásoktól, amelyek a versekben nem mellőzik sem az alul-, sem a felülretorizáltságot. Inkább az újszerű költői pálya létesítésére tett erőfeszítéseket emelném ki: Petőfi polémiái a költői magatartással adekvát költészetet céloztak meg: hogy uralkodóvá tegyék a „népet”, ahol lehet és kell. Ehhez, ismétlem, kezdeménynek esetleg, lényegi megvalósulásnak feltétlen szükséges volt, majd mellőzhetetlen lett a romantizált népiesség diadalra juttatása. Ettől nem idegen a Felhők-cikius beiktatása a költészettörténetbe, akár (többek között) a közköltészeti elemek, műfajok, tónusok szembesítése a (nevezzük így) „gondolati” lírával, hogy aztán a forradalom költészetének tematikája merészen rétegzett költői nyelvet közvetítsen, akár használati célra. Eötvös József Victor Hugótól

kölcsönzött jelentéséhez csatlakozva. A föntiekben egy hagyományosabb motívumtörténeti elemzést poétikai megfontolásokkal feldúsítani, egyben az ismert s a kevésbé ismert motívumok, jelképek, allegóriák újrahasznosításának technikáját feltárni: a költészetfelfogás egészével rokonítható szemlélet és magatartás leírása volt a cél. Megismétlem feltételezésem: A Petőfi-líra „vezérmotívum”-ainak nyomon kísérése összekapcsolható a kortárs romantika felől érkező impulzusok vizsgálatával. E líra korszakfordító, hatástörténetileg páratlan (nem csak a magyar irodalmat érintő) jelentőségét e kettős „vonalvezetés”-sel tanúsíthatjuk. Innen vonható le a következtetés: az a költészeti forradalom, mely 1846 végétől teljes színpompájában, szélességében, mélységében kibontakozott, egyszerre volt műfaji, verselési, tónusbeli, tematikai, a költői magatartásra vonatkoztatható. Mindezek áthatották egymást. Nem csak „remekművek”-re hivatkoztam: az önmagukban talán kevésbé jelentékeny verseknek, részleteknek megvan a helye a Petőfilíra tágabb kontextusában. Az „Összes versek” részesei annak a folyamatnak, mely túláradt évtizedén, a magyar irodalmon, és amely mainapság számos és összetett feladat elé állítja lelkes és kevésbé lelkes értelmezőit.23

23 Az e dolgozatban fölmerült néhány kérdéssel az 1980-as években kezdtem el foglalkozni, azóta folyamatosan tettem közzé, elsősorban Vörösmartyról és Petőfiről rövidebb-terjedelmesebb tanulmányokat. Az alábbiakra utalok elsősorban: A Petőfi- Vörösmarty-váltáshoz, Petőfi Sándor modernsége, in Magyar irodalom(történet). Fejezetek a magyar irodalmi modernség történetéből. Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2010, 97-105., 106-116.

59