Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 1. szám - Alex Capus: A hamisító, a kémnő és a bombakonstruktőr (részletek – Tatár Sándor fordítása)

25

Gyönyörű nyárutó volt, amikor Bloch megérkezett Zürichbe; a Limmat tükrén fiatal hattyúk, a tavon vitorlások köröztek. A Bellevueplatzon, az Opera előtt szarvasmarha-bemutatót tartott az Oberlandi Parasztszövetség, a horizonton a Glarus Alpok koszorújának nyájas látványa örvendeztette a szemet. Felix Bloch hagyta, hogy az anyja babusgassa, az apjával sétálni ment a tó partján, és mindkettejüket többórás beszélgetésekben győzködte arról, hogy nem halogathatják a menekülést Európából, és hogy tartsanak vele Amerikába.

Máskülönben visszatért ifjúkori szokásaihoz: futballozni járt a Letzigrund stadionba, és úszni a tóra. Szeptember végén meglátogatta a nagyanyját Bécsben, és őt is igyekezett meggyőzni az azonnali menekülés halaszthatatlan voltáról. Október elején Antwerpenen át Koppenhágába utazott a Niels Bohr ötvenedik születésnapjára rendezett ünnepségre. Werner Heisenberg és von Weizsäcker Lipcséből érkeztek, Otto Hahn Berlinből. Szép, hangulatos ünnepség volt, barátok és fizikusok körében; politikáról ezúttal sem esett szó. Felix Bloch mesélt amerikai mindennapjairól, s néhány zavartalan pillanatban be tudott számolni Niels Bohrnak a neutronok mágnesességével kapcsolatos kutatásairól. Bohr azt tanácsolta neki, most már ne ragadjon le az elméleti megfontolásoknál, hanem térjen vissza a laborba kísérletezni. „Aki neutronokkal akar dolgozni, annak neutronokra van szüksége”, szögezte le Bohr. „Szerkesszen egy olyan készüléket, amely neutronokat állít elő. Akkor majd meglátja, mit lehet kezdeni velük.”

Az ünnepség után Felix Bloch hazautazott Zürichbe. Közeledett a Kaliforniába való visszautazás időpontja; Blochot várták a tanítványai. Ezenkívül tervei voltak a neutronokkal. Az 1936-os esztendő első napjaiban tett még egy utolsó kísérletet, hogy meggyőzze szüleit, Svájc immár nem biztos menedék számukra. Azután eljött a nap, amikor bőröndjével a Limmat partján a főpályaudvarra sietett, s Bázelen és Brüsszelen át Antwerpenbe vonatozott. És amikor a hajója félúton volt az óceánon New York felé, Davosban egy zsidó orvostanhallgató agyonlőtte Wilhelm Gustloff svájci nemzetiszocialista pártvezért.

[...]

Felix Blochnak a háború kezdetével megszakadt a kapcsolata németországi fizikusbarátaival. Ám kétségkívül olvasta az újságban, hogy Heisenberg és von Weizsäcker Berlinben uránmódosító berendezés konstruálásán dolgoznak, s talán arról is tudomást szerzett, hogy e két kollégája a Niels Bohrnál Koppenhágában tett utolsó látogatásukkor a közeli végső győzelemről és háború biológiai szükségszerűségéről beszélt. Meglehet, arról is tudott, hogy von Weizsäcker Berlinben plutóniumbombára nyújtott be szabadalmat, és hogy a Wehrmacht európai rablóportyája során minden megszerezhető uránt begyűjtött. Jóllehet legkésőbb Pearl Harbour vagy legeslegkésőbb Sztálingrád óta minden józan és értelmes ember számára világos volt, hogy Németország olyan sakkjátékos, akinek az ellenfélhez képest két bás-