Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 3. szám - Petőcz András: Kaddish az elfeledett apáért (vers)

Itt, valamikor, komposztos vödörbe gyűjtötted a krumplihéjat, a zöldségek maradékát, a rothadt gyümölcsöt, és vitted a komposztot a telek végébe, ezzel trágyáztad a földet.

Ma az unokád ugyanezt teszi, és ezzel is rád emlékezünk.

Ne hidd, hogy szóltam neki, ő mondta, hogy ezt kell csinálni, nekem is meglepetés.

Meghajolok az Örökkévaló akarata előtt, és megköszönöm, hogy az unokád emlékezik rád, és bocsánatot kérek mindazért, ami volt.

Bocsánatot kérek a magára hagyott apáért, érted. Bocsánatot kérek az elfeledett apáért, érted.

Hogyan is tehettem ezt?

Hogyan is hagyhattalak ennyire magadra? Hogyan is feledkezhettem meg rólad?

Az Örökkévaló parancsa, hogy ápoljuk szeretteinket, amikor ápolni kell, és engedjük őket a saját otthonukban csendben eltávozni.

Bocsáss meg nekem, Apa.

Adonáj, adonáj. Ahol fényed gyűl, onnan eltisztul a homály. Adonáj, neked elmozdul ma is minden akadály,