Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 3. szám - Fekete Vince: Villanófény (vers)

Ezeréves erdővel, ahol a fák évszázadok alatt is alig nőnek egy jókora bokornál magasabbra. Megpillantják a szétszórt házakat, csűröket, a dombra felfutó, elkerített területeket. Mostanában már csak nyáron élnek itt emberek, főként a pásztorsággal foglalkozók. Vagy azok, akik itt takarnak, szénát, sarját csinálnak télre az állataiknak.

3

Javítás alatt álló egykori iskola épülete, betonpadlóra fektetett matracok, hálózsákok. Lepakolják, szusszannak, majd gyalog vágnak neki a szemközti domboldalnak. Meseszerű vidék, távolban, a tetőn, két fenyőfa között magát kacéran, incselkedően mutogató sziklapár, az Asztagkő. Ki tudja, mióta áll itt a szél és eső formálta, turistadűvogató látványosság?

4

Átvágnak egy láposon is. Dong a lépéseik alatt a sűrű gyeppel takart növényzet, mintha hatalmas üresség fölött deszkákkal fedett gyepágyon járnának. Ügy tartják, a tizenötdiúszméternyi vastag növényzet alatt lávaszerű, folyékony massza található a mélyben. Most hónapok óta szárazság van, különben rá nem léphetnének, elnyelné őket.

5

Közben egy tíz^tizenöt lóból álló ménessel is találkoznak, amelyek, mint a vadlovak, úgy élnek itt egész nyáron. Kutyák támadják meg, ők szervezetten, hátat fordítva körbeállnak, és úgy védekeznek.

6

A tetőről pompás kilátás nyílik Moldva felé, légvonalban nincs is messze a legközelebbi kisváros. A Nagy Sándomcsúcs és a Nemere is jól idelátszik. És idelátszik a Veresvíz természet' védelmi terület is, de úgy tűnik most, hogy ég, szélesen terjedő, a völgyre hosszan rátelepedő füstfelhő jelzi a lángok útját.

íí