Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 3. szám - Lövétei Lázár László: Szervraktár (vers)

túlvilági mondandómra vagy kíváncsi, de nem akarok Főhalott lenni, bőven elég nekem az is, hogy meghaltam, ha már muszáj volt, ugyebár, 5 illetve... várj egy kicsit... Krisztus urunk nagyon integet... aha: azt mondja az Urjézus, hogy viseljem nyugodtan a titulust, a magamfajta civil szentek esetében a „főhalottság” csak afféle tiszteletbeli cím, 6 tudomásul veszem tehát a dolgot, s még véletlenül se fogok arra célozgatni, hogy beszélgethettünk volna, sokkal többet, korábban is - 7 mennyit panaszkodtam anyádnak, mikor megritkultak a látogatásaid, 8 na de nem akarom, hogy még durvább lelki' fur dalásod

legyen.

Anchísés szerepében: 11,1-6

111 Lehet,

hogy holnap meg fogom bánni (mintha tudnám, hogy itt, az égben mikor van holnap),

2 s

csakis azért, mert az imént szóba került,

s anélkül, hogy kínozni akarnálak, s hogy egyszer és mindenkorra letudjuk a témát,

s tényleg csak közbevetőleg, de

3 hadd

kérdezzem meg: miért is nem jöttél gyakrabban haza? Nem azt vártam, hogy a nyakunkra telepedj, elég lett volna az is, ha egy percig látlak, 4 s akkor most nem keseregnél, mint Aeneás az alvilágban, mert nem tudja megölelni az apját:

5 „Háromszor

próbálta nyakát átfonni, hiába,

háromszor surrant ki a testtelen árny, eloszolván,

mint lehelet-lágy szél, mint felszakadó, rövid álom...”

6 Nnna,

erről ennyit. Nem akarok dirigálni, de szedd le a szőlőt a házunk elől, s máris nyargalhatsz vissza a kurva könyveidhez.

5