Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Tóth Roland animációs filmjelenetei (A címlapon: Bela)
zásainak értelmében megragadható filmtörténet is: az első hét szekvencia (többé' kevésbé) némafilmként pereg le, s mire eljutunk a harmincas évekig, fokozatosan átlépünk a korai hangosfilm birodalmába. A Béla némafilmes jellegéért több tényező szavatol. Legelőször is az egész filmre kiterjedő feketC'fehér látványvilág, kiegészítve a korabeli filmképeket idéző enyhe villódzásokkal.16 Ezzel a filmtörténeti hűségen túl a LugosLéletműhöz is stílszerűen közelít az animáció, az Ed Woodot rendező Tim Burton által is vallott elv szellemében, miszerint Lugosi Bélát - úgymond - nem lehet elképzelni szí' nesben. A legutolsó jelenetig nem hallható beszéd, s a némafilmes stilizáció külö' nősen markáns eszköze a némafilmvetítések asszociációját előhívó kísérőzene is. Nagy János zongoramuzsikája kíséri a film első felét'kétharmadát (Lugosi Bélához pár hangjegyből álló vezérmotívum is tartozik, amely variálódik a jelenetekben), s az utolsó harmadban további hangszereket is hallunk, a korabeli jazZ'Zenét meg' idézve. További némafilmes vonások a filmkópiák roncsolódását - mindenekelőtt a karcolódást - idéző effektusok; a doberdói részlet zárásában az írisz jellegzetes némafilmes képeleme; valamint az egyes stációkat bevezető inzertek, amelyek a főcím kivételével kizárólag térűdő koordináták közlésére szolgálnak. A Béla ugyanakkor nem az egész játékidő során mellőzi a cselekményvilág hangjait - ahogyan a valóságban is egyre közelebb került a film ahhoz, hogy „meg' szólaljon”, egyre több technikai próbálkozás célozta a hang rögzítését, úgy a Bélába is szép lassan beszűrődnek a zörejek és az atmoszférahangok, végül a beszédrész' letek. A hajóút során a mennydörgéseket hallhatjuk először, a vámpír támadása' kor ordításra lehetünk figyelmesek, a kikötőben játszódó snitteket sirályvijjogás hangjai kísérik; majd a kávézó jelenetben még jobban észrevehetőek a háttérzajok, s a filmforgatás képsora alatt már tagolt beszéd is hallható. Mindezzel a Béla a hangosfilmváltás technikai megújulására is reflektál, sőt ez az akusztikus hátát' pozíció még magával a DrakulávA is párhuzamba állítható. Browning rémfilmje a hangosfilm hajnalának terméke: feltűnően sok benne a néma (csendes) részlet, kísérőzenéje nincs - sem elég tapasztalat, sem elég kifinomult technika nem állt még a filmkészítők rendelkezésére, hogy olyan komplex hangsávot szerkesszenek, amely beszédet, zenét és zörejt egyaránt bőven tartalmaz.17 De hogy mégsem tökéletesen korhű stílusidézést látunk, arról is számos meg' oldás gondoskodik. Közülük a legfontosabbak a filmstílus vizuális anakronizmusai. ▼ 16 Fontos kiemelni, hogy a Béla teljes egészében fekete-fehér; a populáris filmben ugyanis, ha néha-néha felbukkannak feketefehér animációk, azok rendszerint egy-egy élénk színt (gyakorta pirosat, vöröset) is alkalmaznak a képsorokban. Példa erre az elmúlt egy-két évtizedből a Reneszánsz (Renaissance, Christian Volckman, 2006) és a Film Noir (Srdja Penezic - Risto Topaloski, 2007) című egész estés animációk, vagy egy gyönyörű rövidfilm, a Paperman (John Kahrs, 2012). 17 Vö. Király Jenő: „[...] a zene hiánya aláhúzza a súlyos zajok és a tompa csendek közé ékelődő emberi hangok magányát. [...] A némafilm halott, a némafilm és a zene szövetsége most már meg is kérdőjelezhető, a hangosfilm szüli a néma filmet.” Király: Frivol múzsa II. 680. 99
