Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Tóth Roland animációs filmjelenetei (A címlapon: Bela)
nemek ellenpontozó alkalmazása. Különösen az első öt egységen keresztül érvényesül, hogy egy komor részlet után oldottabb, könnyedebb jelenetsor látható; a baljós szekvenciákban pedig fokozás is érvényesül: egyre durvább események tárulnak elénk. Hasonlóan fontos ellenpontozó eszköz, hogy a mindennapi élet egy-egy szelete, vagy pedig valamilyen krízis-, illetve extrémhelyzet köré épül egyegy részlet - előbbieket például a színházi bemutató és a forgatási előkészületek, utóbbiakat a világháborús és a hajós rémségek képviselik. A Béla epizodikus narrációja nyolc stációra osztja Lugosi 1931-ig megtett életútjának felidézését; az inzertek térben és időben egyaránt eligazítanak, hogy éppen hol járunk. Erdélyből indulunk (1890), s a tízes években Budapesttel (1913), az I. világháborús doberdói hadszíntérrel (1915), majd Berlinnel (1919) folytatódik a lajstrom. A húszas években az Atlanti-óceánon át megtett hajóút vezet az Újvilágba (1920), utána New York (1921) és Marin County (1930) következnek; végül Hollywoodban (1931) búcsúzunk a filmbeli Lugositól. A tényszerűség sorvezetőjét követő életrajzi réteget dúsító fiktív elemek olyan alapvető motívumokat vonultatnak fel, amelyekről megismerszenek a vámpírok. Ezeket a motívumokat a vámpírfikció irodalmi - elsősorban 19. századi - előzményeit alapul véve a 20. századi populáris kultúra rögzítette, leginkább regények, filmek és sorozatok; a Béla, minthogy csokorba gyűjti ezeket a mozzanatokat, a tágabb értelemben vett vámpírmítoszra is szellemesen reflektál.12 Ebben az értelemben a Béla egyfajta mozgóképes puzz/e-ként fogható fel: az összerakott elemek egy vámpír portréját rajzolják ki. S ebből következik az, hogy mindazoknak, akik legalább minimálisan ismerősek a vámpírmitológia alapelemeivel, nem meglepetést okoznak az egyes újabb motívumok, hanem másfajta élvezettel szolgálnak: annak örömével, hogy egyre teljesebb lesz a kép, s óhatatlanul haladunk a beteljesülés felé. 12 Vö. Janion, Maria: A vámpír. Szimbolikus biográfia. Ford. Pálfalvi Lajos és mások. Budapest: Európa Könyvkiadó, 200Ó. i35-t4Ó. A gyermekkori epizód megismertet bennünket a kis Béla ódzkodásával a templomtól (kiváltképp a feszülettől), a színpadi szereplés a jellegzetes vámpírcsókot (az ajkak érintkezése helyett a nyak harapását) vezeti elő, a hadszíntéren a vér és a koporsók iránti kötődés exponálódik, Berlinben a sminktükörben nem látszik Lugosi tükörképe, a hajón a vámpír megelevenedő árnyéka szedi az áldozatait, a New York-i vendéglőben pedig a fokhagyma visszafordulásra készteti a férfit. Külön említést érdemel a koporsóból kilógó kézfej a lövészárkos képsorban: ez már Tod Browning Drakulájat vetíti előre, a címszereplőnek ugyanis legelőször a koporsóból előbújó kézfeje látható a filmben. Még fontosabb, hogy a hajóút-epizód a legdirektebb kapcsolódást jelenti a Drakula-történethez. Stoker narratívá- 97
