Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Alex Capus: A hamisító, a kémnő és a bombakonstruktőr (részletek – Tatár Sándor fordítása)
19 csak észre se vette senki a távozását, úgyhogy attól fogva mindig egyedül ment sétálni, és addig maradt távol, ameddig kedve tartotta. Volt fönt a Liebburg romjánál egy pad, ahonnan remek kilátás nyílt a Bodeni-tóra, amelynek tükre ólomszürkén veszett el a távolban, s a német part beleolvadt a ködbe. Itt üldögélt Laura minden délután cigarettázva, és gyakorolta a svájci német szavakat, amelyekre, szégyenlős-büszkén a maga megrögzötten vidéki dialektusára, az anyósa tanította: Meassi, Wenziwenzoguezi, Danggenadie, Wotschau, Nüützdange.2 Laura könnyedén jegyezte meg a szavakat, és odaadóan gyakorolta a lágy és dallamos színezetű thurgaui dialektust, amely különösen jól illik a nőkhöz, s valamennyire nőies jelleget kölcsönöz még a férfiaknak is; olyan zenész becsvágyával és szorgalmával gyakorolta ezt a hanglejtést, akinek a fülében ott cseng már a dallam, és aki elég eltökélt és hiú ahhoz, hogy ne adja alább a pontos megszólaltatásánál. Laura el volt szánva rá, hogy lehetőleg gyorsan, lehetőleg akcentus nélkül tanulja meg a svájci németet, minthogy Bottighofenben jóindulatú, szeretetre méltó és nagyszívű emberek közé érkezett; itt akart maradni köztük, hiszen jobb sora sehol máshol nem lehetett volna. S ha a sáros földúton lefelé jövet a dombtetőről az alacsony parasztházak és a szántás barázdái között magokat felcsipegetve lépegető varjak láttán kezdett rátelepedni a búskomorság, azzal vigasztalta magát, hogy karácsony után ismét hosszabbodni kezdenek majd a nappalok, s utána már nem telik sok időbe, és a bottighofeni lankákon most feketén és tetszhalottan álldogáló ezernyi almafa újra rózsaszín-fehér virágba borul. De aztán eljött az a napfényes reggel, amikor Laura ruháskosárral a karján kilépett a lakóháztól pár lépésnyire egy kis melléképületben berendezett mosókonyhából. A tetőkről csöpörgött a hólé, a lakóház ajtajához vezető úton Emil Fraunholz állt, úgy nyugtatva az arcán bal kezét, mint akinek nem különösebben jelentős, ám kellemetlen közölnivalója van. Laura megállt mellette, és ránézett. – Minden rendben? – kérdezte Emil. Laura bólintott. – Teregetni mész? – Amint látod. – Nézd, Laura – Emil zavartan dörgölte a tarkóját, és bátortalan oldalpillantást vetett a feleségére. – Arra gondoltam... – No mire? ▼ 2 Merci, Wenn Sie wollen so gut sein = Ha lesz [olyan] szíves, Danke, adieu, Willst du auch? = Te is kérsz?, Nichts zu danken = Nincs mit / Szívesen. [A ford.]
