Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Varga Zoltán: Valóság és legenda határán (Bepillantás Tóth Roland animációs filmjeibe)
Drakula hazatér Lugosi Béla (1882-1556) kétségkívül egyike a 20. század leghíresebb magyar embereinek; életút] ára és művészetére - a Drakula-szerepnek köszönhető siker, majd a szakmai és a személyes hanyatlás történetére - dokumentumfilmeknek és szakkönyveknek (főként angol nyelven publikált köteteknek), valamint internetes bejegyzések sokaságának köszönhetően mindmáig élénk érdeklődés irányul.8 Lugosi, az Erdélyből érkezett, Hollywoodban csúcsra ért magyar színművész személye és a Bram Stoker rémregényéből világhódító útra kelt fiktív vámpírgróf, Drakula karaktere elválaszthatatlanul összeforrt az 1531-es DrakulávA (Dracula). A történet első hollywoodi feldolgozásában Lugosi Béla formálta meg a címszereplöt, miután színpadon már több száz alkalommal játszotta a vérszívó arisztokratát.9 Lugosi sikerének titkát és bukásának krónikáját nem csupán portréfilmek, ismeretterjesztő művek fürkészik, de a tényeket - kisebb vagy nagyobb mértékben - fiktív elemekkel keverő tisztelgések is készültek róla.10 Utóbbiak sorába tartozik Tóth Roland harmadik animációs rövidfilmje. A Béla több stáción keresztül vezet végig Lugosi életrajzán, egészen addig a pontig, amikor Hollywoodban megkapja Drakula szerepét: mire idáig eljutunk, egyértelművé válik, hogy - a filmbeli fikció szerint - Lugosi tényleg vámpír. A Béla ezáltal nemcsak legenda és valóság, de egyúttal művészet és valóság határaira is rákérdez: Lugosi itt nem hús-vér színész, aki eljátssza, hogy vámpír (mint a valóságban történt), hanem ténylegesen vámpír, aki azt játssza el, hogy csak eljátssza a vámpírt.11 Ezzel a csavarral színművész és megformált szerep eggyé válik, s látszat és valóság szálai kibogozhatatlanul összegabalyodnak. A Béla pontról pontra dolgozza ki a vámpír és a színművész összeolvadását. A folyamat epizodikus jelleget ölt az életrajzot követő cselekményben, s egy másik síkon ez az építkezésmód felfogható mozaiknak, vagy inkább kirakós játéknak. Az epizódok dramaturgiai íve sem elhanyagolható, megfigyelhető például a hang▼ 8 Meglepő módon magyarul csupán a közelmúltban jelent meg róla kismonográfia: Nagy Balázs: Lugosi Béla. Máriabesnyő: Attraktor, 2022. 9 Az 1931-es Drakuláról lásd az alábbi elemző szövegeket magyarul: Király Jenő: Frivol múzsa IL A tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993. 680-685.; Vajdovich Györgyi - Varga Zoltán: A vámpírfilm alakváltozatai. Budapest: Áron Kiadó - Meridián Kiadó, 2009. 54-62.; Király Jenő: A film szimbolikája II/i. A fantasztikus film formái. Kaposvár: Kaposvári Egyetem Művészeti Kar Mozgóképkultúra Tanszék - Magyar Televízió Zrt., 2010. 174-182. 10 Közülük a legnevezetesebb film Tim Burton remeke, az Ed Wood (1994), amely Lugosi utolsó éveinek szentel figyelmet. Lásd Vajdovich-Varga: A vámpírfilm alakváltozatai. 317-322. 11 Az alapötlet rokonságban áll A vámpír árnyéka (Shadow of the Vampire) című ezredfordulós (2000-ben készült) élőszereplős film koncepciójával: E. Elias Merhige posztmodern stílusbravúrja azzal az ötlettel játszik el, hogy a Nosferatu, a borzalom szimfóniáját (Nosferatu, eine Symphonie des Grauens, 1922) megrendező Friedrich Wilhelm Murnau igazi vámpírra osztotta a címszerepet, aki a stábtagokkal táplálkozik a forgatás során. Tiszteletbeli előkép lehet A vámpír jele (Mark of the Vampire, 1935) is, amelyben Lugosi Béla álvámpírt alakít, akiről a történet legvégén kiderül, hogy csupán felbérelt színész. A vámpír jelét a Drakulát is jegyző Tod Browning rendezte. 8O
