Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Varga Zoltán: Valóság és legenda határán (Bepillantás Tóth Roland animációs filmjeibe)
megörökíteni hivatott médium, de legalább annyira - talán még inkább - szolgál vágyaink és szorongásaink, képzelgéseink és álmodozásaink megjelenítésére.2 Szintén artikulálódik a novellában a fent és a lent ellentéte - voltaképpen már a cím is variáció erre, amennyiben a gondolatok a test „fentjét”, az agyat, az elmét jelölik metonimikusan, a pince pedig a mindenkori lenti világgal, a mélységgel szinonim fogalom. Az animáció ezt az ellentétet a méretarányok kihangsúlyozásával - sőt, expresszionisztikus túlzásával - és az éles nézőpontváltásokkal teszi még nyomatékosabbá. Örkénynél éppen csak említésre kerül a fény és a sötétség kettőse (a félhomály' lyal utal rá a szerző), a filmben viszont a legfontosabb elemek egyike ez a több szinten is értelmeződő ellentét. A pince sötétjét az ablakokból beszűrődő fénypászmák tagok ják, illetve törik meg, részint tehát a vizuális stílus alapja ez az ellentét. Ahogyan pedig a patkány vágyakozva néz felfelé - az ablakok mögötti ragyogás irányába -, az akár transzcendens értékkel (de legalábbis értelemmel) is felruházza a fényeket. A világosság és az árnyék ennél profánabb, egyúttal praktikusabb módon is megjelenik, amikor a biciklilámpa felizzó fényszórójának köszönhetően a patkány lényegében „minimozit” kreál magának a pince sötétjében - a vágyképek kivetítése összekapcsolja a film motívum- és jelképrendszerében fény és árnyék, illetve valóság és illúzió ellentétpárjait. A Gondolatok a pincében e sokrétű összefüggéseket úgy vezeti elő, hogy közben egy pillanatra sem feledkezik meg arról, az Örkényi groteszk minden filozofikus mélysége mellett - vagy ellenére - is nevettetni, mosolyogtatni hivatott a közönséget. Ezáltal pedig a magyar animáció egyik legnagyobb áramlatához, a karikaturisztikus művekhez is csatlakozik.3 Egy vad gyerek Kapuváron A lápi talaj mentén, a víz felé suhan a virtuális kameramozgás, miközben madarak, vidrák és más tavi élőlények lábnyoma mellett emberi kéz- és lábnyomok is feltűnnek; a vízben pedig előbb halakat és vidrákat látunk úszni, majd egy emberformájú, mezítelen figura tűnik fel. Az Istók címszereplője nem a fantázia szülötte: a rendező második animációja valóban megtörtént esetet dolgoz fel. A 18-15. század során Európa több pontján is találtak elhagyatott, a civilizációtól távol felcseperedett, úgynevezett vad gyermekeket; közéjük tartozik a hansági mocsárvilágban 1745 márciusában felbukkant fiú, akit a következő egy-két év során Kapuváron próbáltak meg civilizálni, szocializálni - míg végleg el nem tűnt, avagy amíg vissza nem szökött a természetbe. ▼ 2 Ehhez a polémiához lásd Kracauer, Siegfried: A film elmélete I-II. Ford. Fenyő Imre. Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, 1964; Morin, Edgar: Az ember és a mozi. Ford. Berkes Ildikó. Budapest: Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, 1976. 3 Lásd Varga Zoltán: A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti közelítések. Szeged: Pompeji, 2016. 139-190. 77
