Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Németh Zsófia: „Szakrálplasztik-jelenségek”: Narratív lehetőségek a képiség jegyében (Jódal Kálmán: A halott dáma csókja)
bast viselő férfi (...) egyik kezében neoncsővel, másik kezében öngyújtóval (...) liftbe kerültek (...) öngyújtójával az emeleteket jelző gombokat kezdte égetni... A lift szimbolikusan kapcsolható a vertikális, háromosztatú világképhez (pokol, föld, menny). Az utaztatás összetett szimbóluma, mely kiterjedhet a szövegbeli regiszterváltásokra (nyelvi, időbeli, valóság-fikció stb.). A gombok égetése destruktív gesztusa pedig ellehetetleníti a szintek közti tájékozódást, így lehetetlenné teszi a tájékozódást az emeletek/regiszterek között. A gombégetés egyben utalhat az avantgárd „felületkínzások” gyakorlatára is. A neoncső a kötet további hasonló szöveghelyeinek kontextusában a gonosz minőségét jeleníti meg (neonszemek, neonbőrű stb.). A látomást követően elhangzik G. mondata, mintegy parancsszerűen összegzi a kötet látáshoz való viszonyát: Nem az érdekel, mit láttál, hanem az, hogy mit éreztél. A detektálható kódokon túli látásélmény, az expresszív képi eszközök és a hozzájuk kapcsolt történetek bizonytalansága az elbeszélést E.T. Hoffmann és Csáth Géza (Szombat este, A varázsló kertje) szövegeihez kapcsolja. A tapasztalt romantikus fantasztikum, a töredékes elbeszélés által megképzett feszültség érinti a pszichológiai horror műfaját (David Lynch, Alfred Hitchcock). Erős képiségében a filmszerű elemek az alaktalan félelmek képein keresztül mutatják be az önazonosság formálódását, annak örök bizonytalanságát. 74
