Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Németh Zsófia: „Szakrálplasztik-jelenségek”: Narratív lehetőségek a képiség jegyében (Jódal Kálmán: A halott dáma csókja)
a kép alanyának erkölcsi karakterétől. Állítása szerint az utánzás eredményén, mint a vizuális leképezés jelentéstömörítőjén (képfelületen), keresztül a mögöttes szubjektum, annak lénye, egyénisége is áthat. A Jódabszövegekben kirajzolódó portré és emberábrázolás élénk összefonódásokat képez a képzőművészettel. A portré (arc, tekintet) sajátos megfogalmazásait kínálja fel az elemző számára. Ezek a szubjektumábrázolások, vad élődialott figurák, eleven szobrok a szerző szövegdimenzióinak fiziognómiai rajzolatait képezik. A szereplők diskurzusából kihasított, elhidegült elbeszélő kapcsolja össze, értelmezi a kibontakozó szövegvE lág visszatérő jelrendszerét. Az arc fókuszpontjában a szem, mint jel, képes értésre adni a szubjektum belső folyamatait. Tehát a szem, az arc és a tekintet együttes indiciuma, melyek értelmezése során megképződik az a belső kép, mely a lenyO' matokon és képi eszközökön túli szerzői intenciót jelöli. Jódal Kálmán prózai alkotásaiban a szem mint organikus szerv roncsolása, eltávolítása visszatérő elemként jelentkezik. Tekintve, hogy a portréértelmezések központi eleme a szemek iránya - a látás tárgyának detektálása, majd szimbolú kus értelmezése, nem csupán az egyes karaktereket fosztja meg a külvilág vizuális értelmezésétől, de az olvasót is elbizonytalanítja. Ez a drasztikus gesztus a tekim tetnélküliséget mint a szövegek motivikus tendenciáját hozza létre, mely a látás cselekvéséhez új minőséget társít. A tekintetnélküliség aspektusában is fontos kapcsolódásokat mutatnak a szövegek az avantgárd képzőművészettel (Hajas Tibor, Felületkínzás sorozat24 Tumo25). A látás iszonya, a hiányzó szerv keresése és a „szem mögötti” tartalmak sötétje (akár csak Amadeo Modigliani művein 26) lidém ces portrét alkotnak. Eltávolít, más valóságot, tudatalatti, ösztönös félelmet kelt. Kapcsolódva az analitikus megközelítésekhez, Clara (E. T. Hoffmann, A homokember27) szavai visszhangoznak: Hatalma a te hited. Vagyis a szövegek gyakori fókusza a tudatalatti tartamok felszínre törésétől való félelem, a társadalmi elfojtások, kollektív traumák elhallgatása. Annak ellenére, hogy A kopott dáma csókja elbeszélésben nem szerepel a szemek csonkítása, a látás szimbóluma mégis fontos szerepet tölt be: érinti a címszereplőt és a két főszereplőt egyaránt. Z. néni a fokozódó demenciával párhuzamosan veszti el látását - halványul el, míg végül bábszerű, kifestett tetemként jelenik meg a sző' vegben (kopott dáma oszlófélben). A bábszerűség jelenségéhez, a látás elvesztéséhez szintén kapcsolódik. A homokember Olympiája mint „viaszképű'fabábu” és „éneklő ▼ 24 HAJAS Tibor, Felületkínzás, Fotó: VETŐ János, 1978. 25 HAJAS Tibor, Tumo I., Fotó: VETŐ János, 1979. Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum. 26 Amadeo M odigliani (1884-1920), olasz szobrász és festő, a 20. századi avantgárd művészet egyik kiemelkedő képviselője. Portréin megjelennek a jellegzetes szemek (azok pontos ábrázolásának hiánya), mely különlegessé tette portréfestészetét. 27 E.T HOFFMANN, Az arany virágcserép/A homokember/Scuderi kisasszony, Európa Diákkönyvtár, Ford. BARNA Imre, BOR Ambrus, Gergely Erzsébet, Európa Kiadó, Bp., 2007. 68
