Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Alex Capus: A hamisító, a kémnő és a bombakonstruktőr (részletek – Tatár Sándor fordítása)
17 Alex Capus A hamisító, a kémnő és a bombakonstruktőr1 (részletek) [...] Így esett, hogy Emil és Laura két kislányukkal 1933 októberének végén vonatra szálltak a pályaudvaron, és Cannes-on, Aix-n és Lyonon át útra keltek észak felé. Talán minden másként alakul, ha ama sugárzóan tiszta őszi napok egyikén érkeznek Svájcba, amikor a havas csúcsok közül meleg bukószél hozza magával a völgyekbe a nyárutó utolsó leheletét, a levegő még egyszer, utoljára megtelik rajzó rovarokkal, és a nők utoljára még könnyű szoknyát vesznek fel. Akkor ez a Genfből a Bodeni-tóhoz vezető vonatút diadalút lehetett volna Emil Fraunholz számára, mert megmutathatta volna Laurának az őszi szőlőhegyek lobogó színkavalkádját és az Alpok fenségesen felmagasló fehér karéját, amelyet az utazás teljes ideje alatt csodálhattak volna a jobb oldali ablakból, és talán megszakították volna az útjukat Zürichben, és a Bahnhofstraßén lesétáltak volna a tóhoz, megnézték volna az Operát, és esetleg keresztezte volna az útjuk Felix Blochét, aki azokban a napokban a szüleinél lakott a Seehofstraßéban, közvetlenül a saját háza mögött, és az Amerikába való kivándorlását készítette elő; Felix Bloch és Laura d’Oriano természetesen nem ismerték volna meg egymást, Laura pedig a férjével és a gyerekekkel fölsétált volna a színházhoz, majd a Művészeti Múzeum előtt elhaladva Niederdorfon keresztül visszatértek volna a pályaudvarra; feltehetőleg csak késő este érkeztek volna meg Kreuzlingenbe, amikor már elment az utolsó busz Bottighofenbe, úgyhogy szállodában éjszakáztak volna, másnap reggel pedig, minthogy továbbra és szép az idő, sétahajókáztak volna egyet valamelyik csinos, kis fehér lapátkerekes gőzössel a Bodeni-tavon, mielőtt fölültek volna a bottighofeni buszra, hogy tiszteletüket tegyék Emil szüleinél. Ámde semmi nem így történt. Az egész vonatút alatt kitartóan zuhogott, és olyan fekete felhőtakaró borította az eget, hogy már délután egészen besötétedett; mindehhez ráadásul jeges szél verte esővel az ablakokat, mintha dézsából öntötték volna, így aztán Emil és Laura fejében átszálláskor meg sem fordult semmiféle ▼ 1 A. C.: Der Fälscher, die Spionin und der Bombenbauer (2013, Carl Hanser Verlag, München) Miként a címe is elárulja, a regény három (pontosabban négy, a Gilliéronok, a két Emile közül tudniillik az apa és a fiú nagyjából egyformán fontos szerepet játszik), ilyen-olyan módon Svájchoz kötődő személy, Emile Gilliéron (az apa: 1851–1924; a fiú: 1885–1939; mindketten festőgrafikus-restaurátorok; a föllelt töredékek, régészeti leletek önkényes, képzeletükre hagyatkozó kiegészítésével különböző módon és mértékben, de mindketten részesei egyfajta történelemhamisításnak), Laura d’Oriano (1911–1943; a 2. világháborúban a briteknek kémtevékenységet folytató énekesnő) és Felix Bloch (1905–1983; az amerikai atombomba kifejlesztésében részt vevő, utóbb Nobel-díjas fizikus) életútját követi végig. [A ford.]
