Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Veréb Arnika: A felfedés lehetetlensége (Arcképleírások Szentkuthy Miklós Szent Orpheus Breviáriumában)
Az orr leírása mind a két női arcképben megtöri a képet, elsősorban a színek kiemelésén, másrészt a felnagyított részletek határátlépő funkcióján keresztül. Héloise orra „nagyon hosszú, széles lilákkal, széles gyűrűvel” (102., kiemelés V.A.). A lila szín kiemelése a részleteket is meglátó szerelmes tekintet kontextusában és ettől független, önálló alakjában is a szépséget idézi meg; míg jelentésében a lila színű orr közelebb áll egy beteg, avagy a bomlás előtt álló bőr színéhez, mint az egészségeshez. Az Izabella arckép esetében is hasonló történik: „Az orrlyukak óriásiak, orgonalilák, sőt enciánkékek, mintha a gyomráig lehetne látni ezekből az üres, bútorozatlan hangárokból” (363., kiemelés V.A.) A választott színnevek már szóalakjukban is szépséget jelölnek, halmozásuk ezt a szépséget, de a bomló test lehetőségét is felnagyítják. Az orrlyukak ablakként is működnek, ahonnan a testfelszínről a testbelsőig lehet látni. Ez a gyomo' rig letekintő pillantás a korábban említett teljes lecsupaszítás túlzása, illetve egy olyan szöveghely, ahol az Eszkoriál egyik központi kérdése (lélek és test szétválasztottságának megkérdőjelezése) rejtetten megjelenik: valakinek (itt Izabellának) a teljes megismerése, felfedése egyszerre jelenti a lélek mélyének és a test mélyének felfedését. Ez a két felfedés a fokalizáló nézőpontjából tekintve megegyezik egymással, a gyomor megpillantása és a lélek megpillantása lénye' gileg nem különböznek el egymástól. Hasonló, de a szépet más módokon megalkotó megoldások találhatók a fogak és a haj leírásaiban. Mind a két arcképen műfogsorok lógnak elő keskeny női ajkak közül. Ennek kiemelése már önmagában ironikus a szerelem és a szépség fogalmai felől nézve, a szöveg mégis szépségtartalommal bír nyelvi megoldásainál (túlzás, alliteráció, figura etimologyca, passzív mondatszerkezet stb.) fogva. „A száj nagyon kicsi, nagyon éles [...] különös, hogy ez az élessége hogy lehetséges [...], mikor a száj körüli bőrök oly puhák, a csonttól ekelszirmosodók? Ezen ellentét mellé a másik: nagyon nagy álfogakból nagyon hosszú fogsora van - hogy tudja ezeket az aránytalan ivoám téglákat az a kis száj mégis betakarni?” (103., kiemelés V.A.) Héloise álfogai nagyságuk és keménységük folytán ütnek el az arc többi részé' tői, a halmozott „nagy” és „nagyon” szavak az „ivoámtégla” metaforában csú' csosodnak. A szokatlan anyagnév esztétikai funkciója megegyezik az orrnál kiemelt színnevekéivel, ám kiegészül azzal a bővebb jelentéssel, hogy az ivoire elefántcsontfehéret jelent, így magában rejti az elefántot, amely azonosítás grO' teszk méretekig túlozza a műfogak méretét. A szín mellé helyezett tégla formát ad a műfogaknak, amelyek így még erőteljesebben elütnek a virághoz hasonló, elszirmosodó arcbőrtől. Az Izabella arckép fog'leírása még több iróniával telített, a tematikus beállí' tást (a szeretett nő ideális arcképét) számos új nyelvi megoldással bontja szét. 56