Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Káli István: Macera
Káli István Macera Ha egy közönségesen csak alkalmazottnak nevezett halandóra rászáll valamelyik, a maga egyedi, zártabb környezetében külön hatalommal bíró, pöffeszkedő nagyúr vagy nagyelvtárs, kész csoda, ha a vegzált szenvedő engedi az ösztönös önérzetét felülkerekedni a józan eszén, és megpróbál legalább a látszat kedvéért erejéből telten hadakozni a letámadója ellen. Nem mintha ez a vakmerőséggel felérő kiállás a győ' zelemnek bármely, akárha a legcsekélyebb esélyével is kecsegtetne, de az önbecsülés szempontjából némileg ellensúlyozni képes azt a többnyire elkerülhetetlen kudarcot, amely jobbára beláthatatlan következményekkel járhat az illető életének alakulását illetően, sajnos nemcsak a közeli, de olykor a távoli jövőjét tekintve is. Arról nem is szólva, hogy az ilyenfajta, nem várt megnyilvánulás mekkora kihívást, de részint meg' aláztatást is jelent egyik-másik, mindent és mindenkit maga alatt tudó, hímnemű úrhatnámnak, ha a kesztyűt akárcsak képletesen arcába vágó, a párbajt ellene nyíltan felvállaló személy a női nemhez tartozik, és ráadásul éppen egy nemrégiben elvált, jó harmincas, kinézetre is akár kellemesnek mondható, de főleg az észjárását tekintve belevaló, magára mindig, minden szempontból adó, igazán értékelendő egyén. Mérnököcskénknek az „alkotó munka örömében” eltöltött előző tizenhét éve alatt volt már alkalma annyi tapasztalatot gyűjteni, hogy ne okozzon neki külö' nősebb meglepetést az, ami Botezatu Ancára várt, miután nyíltan szembement Cerghizan Cornellel, a vállalat főmérnökével. Anca, aki közvetlen munkatársaként egy mindenes geológus eléggé komplex feladatkörét volt hivatott betölteni annál az igazán kihívó termékszerkezetű megyei termelő és szolgáltató vállalatnál, ahol ő az értékteremtő tevékenység megtervezésével, beütemezésével és követésével meg' bízott irodát vezette immár negyedik éve, mérsékelt hangon ugyan, de nyilvánva' loan az ellentmondás szándékával tett egy külső széni' és fultanú szempontjából minden tekintetben helyén való megjegyzést a főmérnök egyik tervezett intézke' désére, amelyből aztán a rövid, de parázs vita kerekedett, amelynek lezárásaként a magát csalhatatlannak képzelő nagyfőnök, egyéb érvet képtelen lévén felhozni, kijelentette róla, hogy „rossz román”. Bizonyára azon az általánosan bejáratott véleményen rekedt meg, hogy aki - még ha csak a kellő éleslátás hiányában is - mer ilyen makacsul ellentmondani neki a szóban forgó témában, csak egy a néni' zet ügyét figyelmen kívül hagyó, a „jó román” besorolásra méltatlan lehet. Nevezett ügyet ugyanis - kommunista internacionalizmus ide vagy oda - semmivel széni' ben nem szabad mérlegre állítani. Maga a puszta tény is, hogy az ellentétet kiváltó megjegyzésen túl Ancának volt bátorsága erre a vádra is visszavágni, egyértelműen valamiféle képletes csata' bárdkiásást jelenthetett Cerghizan számára. Már azzal, hogy egyáltalán megtette, 35
