Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Hartay Csaba: Lehetnek a holtak; Alatt alvó; Megközelíthetetlen portás (versek)
Nem örülünk egymásnak. Csukott ablakok mögött. Némára tekert. Nincs zene. Ha volt is valamikor, kiszáradt. Macskák menekülnek. Nem örülünk egymásnak. Miért nem. Mert önmagunk szekrénye. Vállfák letépett csontvázai. Benéztem ebbe a szekrénybe. És volt ott egy lépcsőház, mélyre. Minden ruhának van alakváltása. Gallérok, mandzsetták intenek. A táblára rajzolt fehér ábra kattogva kezd el működni. Megint súrolja valami a sárhány ót. Nem örülünk egymásnak. Alatt alvó Ugyanilyen napállás volt. Azért látom így. Mert az évek is forognak, dőlnek és egyenesednek, mint öreg nyárfák. A hónapok gallyak. Milyen korhadt a tegnap, a tavaly. Fagy volt, most napfény simogatja a sarat. Tíz fok. Ezek a mai halottak, bezzeg a mi időtlenségünkben. Nem kelnek fel régi, téli hónapok. Szikrázó hómezők alatt alvó bogarak. Kár lenne belelépni, mégis elindulok. Mégis ragyognak temetők és bölcsők. Puha kezek és érdes csontok. Kár lenne nem elmúlni. 33
