Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 2. szám - Tóth László: „...kacsák a háztetőkön”, avagy Víz... víz... víz

T.'ben - s vélte,

véli úgyszintén ő is - az 1565'ös nagy dunai árvízhez tartozók nyitnák a sort: az útról hazafelé, továbbá az átszakított gát látványáról, a vészjós' loan a

falu felé közeledő áradatról, az első összerogyott házak okozta sokkról fém tebb már esett szó; de itt van még a tenger képe, amely a bútorokkal, egyebekkel, állatokkal telepakolt teherautók tetejéről Zöldállásnál eléjük tárult; a lemálházásé a szentpéteri (bocsánat, elvtársak: alsópéteri!) általános iskola udvarán (először az itteni tornateremben szállásolták el őket vagy hetvenedmyolcvanadmagukkal);

itt

vannak a menekültlét első éjszakájának képei (később egy helybeli özvegyasszony fogadta be magukhoz őket, ami T.mek rettenetesen bökte a csőrét, hiszen így attól a nála mindössze egy évvel fiatalabb lánytól is messzebb került, aki egyéb' ként a falu tőlük távolabbi részén lakott, az iskolában meg mindig valaki másba volt szerelmes, de most egész éjszakákat átbeszélgethettek egymással, lévén, hogy a szalmazsákja is az ő fekhelye mellé esett, azaz ezek voltak az első éjjelek, ami' kor együtt aludhatott és ébredhetett egy lánnyal); itt a tehénpásztorkodás képei, melyet puszta unalmában vállalt T. néhány napig a falujuk földműveS'SZÖvetke' zetének Szilaspusztára menekített csordája mellett; a hazatéréséi: a közvetlenül a páti gátszakadás alatti Zsitvatőig még autóval jutottak el, onnan azonban egy katonai kétéltűbe kellett bekászálódniuk, s azzal mentek Izsáig (gyermekkorában még megvolt az a fa,11

amely alatt a helyi hagyomány szerint 1606. november ii'én Bocskai István erdélyi fejedelem, I. Rudolf osztrák császár és I. Ahmed török szultán megbízottjai megkötötték a zsitvatoroki magyar-Habsburg-török békét, de amelyet valamikor az tcjyO'CS években, miután belevágott a villám, a szlovák műemlékvédők egyetlen tiltakozása nélkül kivágtak, s amikor az tcj^O'CS évek vége felé T. először járt Rómában, és a Gianicolón elzarándokolt ahhoz a Sant'Onofrio kolostora közelében levő, többszörösen villámsújtotta, és minden' féle vaspántokkal és 'abroncsokkal megerősített fához, mely alatt az 1550'es évek elején az őrült Tasso

tengette

háborodott napjait, szomorúan gondolt arra, hogy az embert gyermekkorának árva famatuzsáleme is évszázadokkal kötheti össze, ám ha eltüntetik az életéből ezeket a kapaszkodókat, múltjával is gyengülhet a személyes kapcsolata); az élet a vízzel elborított faluban ugyancsak a képek soka' ságát hagyományozta a kamasz T'te (sebtiben ácsolt tutajukon, afféle, romand'

kus képzetekkel teli, helyi „árvízi hajósként” a telefondrótokon húzták magukat a romhalmazzá vált Komáromi úton, ahol a víz egyébként a házszámtáblákig ért; máskor a hecc kedvéért egy csónakot kötöttek el a barátjával, de valaki észrevette őket, mert másnap reggel - nagyanyja nem kis rémületére - két csendőr vitte el T't is az ágyából kihallgatásra (de megúszták, tehetném hozzá a helyzethez illőn

11 Bár a T. által elérhető újabb források az 1940-es évekre teszik a fa pusztulásának idejét, ő azonban tudja, amit tud, s látott, amit látott, s úgy emlékszik, ahogy emlékszik - és ebből életében már nem is hajlandó engedni... punktum...

28