Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 12. szám - Miguel Ángel Velasco: A kócsagok; Hajnal; Izland (versek – Imreh András fordításai)
Hajnal (Amanecer) Nézd csak, hogy vacillai a virradat, a fenyők csúcsán felejti magát: félénk aranyát óvatosan önti a levelek puha zöldjeire, függőben van, eldöntetlen, kivár, rabul ejtette a szemérmes új nap, mintha ebben a mindenhajnali tétovázó toporgásban, az ősi, intim magányban volna valami könyörgés, hogy a kezdődő napon már semmi ne legyen, maradjon ugyanez a tiszta kékség. Izland (Islandia) Ha jobban belegondolsz, tán nem is volna rossz valahol idegenben meghalni, messzemiessze az örökre szívünkhöz nőtt kedves dolgainktól - megnehezítenék a végleges távozást. A fáktól, amelyekben a nedveink keringnek, a könyvektől, melyek bárhová elkísértek, attól a pár baráttól, akik majd meg siratnak, meg akik kedvesen suttognának fülünkbe, de megkíméljük őket, hogy bármit mondjanak. Talán a nőtől is, ki édes türelemmel, lisztes kézzel a lázunk kelt tésztáját dagasztja. Ki tudja, Skóciában vagy Izlandon akár, a parton, mert a tenger, fagyott, fenyegető másaként a saját tengerünket idézi - tenger, mely félig árnyék és csupasz, mint a kard, megyünk csak befelé, az éjszaka közepén - a másik fele már egészen ismerős. Imreh András fordításai M
