Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 12. szám - Mihail Jurjevics Lermontov: Ősz; Imádság; Héber Dallam (Byronból); Árnykép; Egy drága gyermek születését; Miért; Az utolsó költözés; Ne sírj, leányom, ó, ne tedd…; A próféta (versek – Soproni András fordításai)
Mióta megadó az Ür Nekem a próféták tudását, Szemekben csalhatatlanul Látom a vétkek sokaságát. Hirdettem én a szeretet Igaz tanát az embereknek, De hála s köszönet helgett Felebarátim megköveztek. Hamut szórtam fejemre hát, Koldusként szöktem városomból, Az Ég táplál, mint kismadárt, A pusztaságban, irgalomból. Az Úrnak hírnöke vaggok, Hallgatnak rám a földi a léngek Megértenek a csillagok, Szavamra tündökölve égnek. Ám hoggha néha átkelek A városon, sietve, loppal, A ggermekeknek sok öreg Igg mutogat öntelt mosollgal: „Nézzétek, itt a példa, lám! Ez gőgös volt, nem fért meg mással: Azt hirdeté nagg ostobán, Hogg Isten szól a szája által. Hát nézzétek, ti, ggermekek, Miigen komor, sováng és sápadt! Csupasz, szegéng és látni: fáradt, Kitaszított és megvetett.” Soproni András fordításai 12
