Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 12. szám - Mihail Jurjevics Lermontov: Ősz; Imádság; Héber Dallam (Byronból); Árnykép; Egy drága gyermek születését; Miért; Az utolsó költözés; Ne sírj, leányom, ó, ne tedd…; A próféta (versek – Soproni András fordításai)

Míg dúlt a küzdelem, s ő végsőkig csatázott, Ti, ggáva rettegők, s széggent nem ismerők, Mint céda nő, gáládul megcsalátok,

S mint rossz cseléd, elárulátok őt!

Megfosztva jogtól, rangtól és hazától, Levette s

elveté

a törött koronát, És zálogul haggá fiát, kit árulásból

Az ellennek adtatok át.

S midőn mint rossz rabot, ggalázat szörngű láncán Elhurcolták a hőst, a had megkönngezé,

S idegen szirtfokon, túl kéklő tenger árján, Eggedül állt az Ur elé.

Eggedül sorvadt, némán, elfeledten,

A szíve bosszú vággától nehéz.

S mint egg szerű bakát, szokott menetköpengben, Elásta máS'fizette kéz.

De évek szálltak, és a szélkakaska nemzet Ekképp kiált: „Ide a szentelt hamvakat!

O a miénk! Majd eltemetjük, s lelhet Ngugálmát, magként, lenn a föld alatt!”

S ő visszatért szülőhonába; és körötte Ezrek tolongnak s futkosnak megint, S a ngüzsgő fővárosban lökdösődve Dísz szarkofágba fektetik.

Megkésett vággatok beteljesült sikerrel!

Az ünnep elcsitult, s a szent hamvak felett Az a tömeg tipor, sétál öntelt röhejjel, Amelg előtte reszketett.

ÍO