Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Bence Erika: Két jó szöveg után (Kovács Bálint: Vágták volna le)
111 való eltávolodása, a családi összejövetelek kerülése, depressziója és fóbiája az érintéstől (amiről nem akarnak tudomást venni) sem ebből, de még csak nem is a levágott kéz megtalálásának sokkélményéből fakad. Hogy a Vágták volna le két, epizódjaiban sajátos logika szerint váltakozó történetet futtat előttünk, a fejezetek sorszámának keveredése is jelzi. Az eredetileg lineáris időrendben kibontakozó betegségtörténetet a gyermekkor traumatikus eseményeit elbeszélő, s a pszichológusnál felfedett részletek szakítják meg. A regény a harmadik fejezettel kezdődik, amit a 11-ik követ. Ha az olvasó veszi a fáradságot, és sorrendbe rakja őket, feltételezhetően az a folyamat tárul elénk a legrégebbi mozzanatoktól (Gyuri bácsi balkezességének problémája) kezdve a véletlenek összeadódásán át (hogy épp az egyébként is traumatizált kislány találja meg a csonkot, miközben a szülei nem tesznek semmit a saját családjukban leselkedő valódi veszéllyel szemben) az abúzusig, amelynek során és következtében a lány lelki betegsége kialakult. Az érintésfóbiáról, illetve a lány boldogságra való képtelenségéről szóló elbeszélés előrehaladtával ugyanis egyre erőteljesebben sejtjük, hogy mindemögött sokkal súlyosabb okok állnak, mint a szülők tehetetlensége és összeférhetetlensége, vagy a korlátozó, hideg szülői magatartás. Nemcsak néhány megjegyzés – például, hogy a lány örökösen idegenkedik tőle, és félelmet érez a nagybátyja, Frici bácsi jelenlétében, vagy hogy a városban mindenfélét beszéltek arról, hogy a férfi miért veszítette el állását az iskolában – sejteti ezt velünk, hanem a számozott fejezetek közé ékelődő több, x-szel jelölt, ismeretlen eredetű, kusza és zaklatott hangvételű, kompromittáló tartalmú töredék is, amiről feltételezzük, hogy bántalmazó személy feljegyzései. Az abúzus esetét mégsem a pszichoterápia során alkalmazott eljárások hozzák felszínre, hanem egy látszólagos mellékszál: Zsófinak a szép, színes madarak, a szajkók iránti rajongása, illetve az ebben bekövetkezett váratlan fordulat. Egy, az interneten történő kutakodása során ugyanis rájön, hogy az általa megfigyelt és rajongott madarak valójában – noha a természet ültette beléjük az ösztönt – brutális fészekrablók. Mint az a madár is, amelyet a kutyaház tetején pillantott meg, csőrében áldozata (egy tengelic) tetemével, azon a napon, amikor a kezet találta, s a szülei felháborodásukban (hogy ilyen gyalázat érte a családjukat) kiestek tökéletesnek mímelt szerepükből, gondolkodás nélkül rohantak át a kórházba, miközben a lányukról is megfeledkeztek. Ekkor maradt Zsófi Frici nagybácsi felügyeletére. Nem mintha bármilyen „minőséget” tulajdoníthatnánk az efféle történéseknek, inkább csak arról van szó, hogy a bántalmazás eseteinek ábrázolásához nemigen van irodalmunknak adekvát nyelve. Zsófi megrontása körülményei is igen lecsupaszított, triviális nyelvi eszközök révén kerülnek bemutatásra, például a nagybácsi lihegését kifejező hangulatfestő szavak, és homályos, szaggatott leírás alkalmazásával. Főleg azért, mert ezek a törté-
