Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Bence Erika: Két jó szöveg után (Kovács Bálint: Vágták volna le)
109 Bence Erika Két jó szöveg után Kovács Bálint: Vágták volna le Kovács Bálint Vágták volna le című regénye a sokadik olyan könyv a magyar könyvpiacon, amely az utóbbi egy-két évben látott napvilágot, és a betegségregények körébe tartozik. Továbbörökített családi traumákról, problematikus szülő-gyermek viszonyról szól. Főhőse lelki problémákkal, kényszeres betegséggel küzd, ezért pszichoterápiára jár. Előző, 2021-ben napvilágot látott, Lehetne, hogy csak aludjunk? című kötetét felemás élményekkel tettem le. Csak néhány darabját, például a Hús és a Mellkas című novellákat tartottam igazán jól sikerültnek benne. A kötet címe az utóbbi szövegből származik. Új könyvének is hasonló módon adott címet a szerző. A traumatizált, mások érintését elviselni képtelen, ezért magányos és depressziós Zsófi kórisméjének egyik háttérmozzanatát képezi az amputált kezű Gyuri bácsi története, amelynek egyik szöveghelyét emelte ki. A regény főhőse egyetemi hallgató, húsz év körüli kollégista lány, aki családtagjai és barátai előtt kétségbeesetten és jobbára sikertelenül igyekszik palástolni, hogy pánikrohamot kap, ha akár véletlenül, akár akaratlagosan hozzáérnek a testéhez. A több szálon futtatott narratíva egyik elbeszélésfonalát jelentik a pszichológusnál történtek, amikor a szakember a legkülönbözőbb módszerekkel, köztük az analízis és a hipnózis módszerével igyekszik kideríteni, mi áll Zsófi különös betegségének hátterében. A terápia eredményeként felszínre került mozzanatok a gyermekkor eseményeiről szólnak, a szülő-gyermek viszonyt mutatják be. Megismerjük a lány ellentmondásos apaképét, tudomást szerzünk az anya dührohamai és kényszerképzetei kiváltotta gyermekkori szenvedéseiről. A szülők is súlyos családi örökség hordozói. A szeretetlenség és az erőszak jegyében nevelkedtek, aminek következményeit feldolgozni nem, csak elfojtani, hazugságokkal, látszatcselekvéssel képesek palástolni. Ráadásul lányuk kisebb, bár könnyen orvosolható szívhibával született, amiért mindketten csalódtak, és akadályozva érezték magukat szülői szerepük kiteljesedésében. Az apa úgy gondolja, sohasem jöhetett létre közöttük az az alapvető érzelmi kötődés, ami a jó apa-lány kapcsolathoz szükséges, míg az anyánál a nem egészen „tökéletes” gyermek világra hozatala kóros megfelelési kényszert indít be. Elégedetlensége vádaskodásokba, a férjével folytatott örökös veszekedésekbe torkollik. Zsófi irányában pedig – a kivetített Münchausen-szindrómához hasonlatos – „túlféltés”-ben nyilvánul meg neuraszténiája. Noha az apa meg van győződve arról, hogy higgadtsága révén,
