Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Buday Bálint: A Szerző feltámadása (Beszédpozíciók és értelmezési stratégiák Tandori Dezső önkommentárjaiban)
103 nek, jaj, nem tekinthető ez se”52 típusú, a ’68-as kötet egyes verseinek jelentőségét kétségbevonó megjegyzések, érdemes hozzátenni, hogy ez az attitűd azért meglehetősen hullámzó intenzitással van jelen a „második töredékben”: míg a Kert-ciklus kommentárjai majdhogynem a ciklus összes versét zsengének minősítik,53 addig például az Egy part kövei vagy a Koan bel canto-ciklus kommentárjai nemcsak arra igyekeznek rámutatni, hogy Tandori későbbi költészetének gondolati csomópontjai már a TH verseiben is jelen voltak,54 de ebből adódóan arra is számos utalást találunk a kommentárokban, hogy a TH egyes versei – úgy látszik – meghaladhatatlanok: „...versnek ez a vers / megint felülmúlhatatlan, gondolati versnek az, / és szépen is szól.”55 Érdemes hozzátenni, hogy Tandori szemében nemcsak a kötet verseinek minősége ingadozó, de – ettől nyilván nem is egészen függetlenül – magához a kötethez való viszonya is meglehetősen ellentmondásos. Többek között a már említett esszében Bedecs is rámutat Tandorinak azon törekvésére, hogy az olvasók figyelmét az első két kötetről az újabb művek felé terelje,56 ahogy ezt az itt elemzett kötetben a TH Nyers című verséhez fűzött No comment című kommentárjában is explicit módon megfogalmazza: „sokkal több nagynak nevezhető vers van például a Vagy majdnem az kötetben, több »nagy dolog« a »Sárga könyv«-ben, főleg a teljesen elhanyagolt A feltételes megálló címűben, s a »Hamlet« csak pillanatnyilag felül nem múlt filozófiai jelességével »vezet«, ám hogy oly kimagasló figyelmet kapott – más könyveim rovására, nagyon is –, az... ne kutassuk, mi is ez.”57 Ugyanakkor egyrészt a kötet irodalomtörténeti jelentőségét mégsem tagadja, („Megannyi egyéb hibámat elismerve, / véleményem most, hogy így végigvettem / ezt a kötetet, megannyi / gyengéjével együtt, / az is (véleményem tehát), / hogy messzebbre azóta se jutottak.”58), másrészt a kötet verseihez való szubjektív viszonya is – a recepció későbbi kötetekre vonatkozó mulasztásai ellenére – meglehetősen pozitív: „A kötet számomra legérvényesebb darabjai a mai életemmel együtt élnek. Ma visszanőttem oda, ahol úgy élek, mi több, gyakorlatilag is úgy akarok ▼ 52 [Zsengénél többnek, jaj...] (a Szobor c. vers párverse) = Tandori, Két és fél töredék..., 79. 53 Lásd a ciklus utolsó (Ők hagynak el...) versének kommentárversét (Na, ezen szerencsésen): „Szerencsésen túlestünk ezen, kínos cikluson...” 54 „Jaj, szegény versem, persze, persze. / E kis rajz kései példád lehetne.” Az idézet alatt az életmű egyik központi motívumának, a sakktáblának a rajza látható, alatta a „Mi lesz a 65. mező?” kérdéssel. Lásd A Feladvány (A tékozló c. vers párverse) = Tandori, Két és fél töredék..., 23. 55 Hogy eredetileg mi helyett (a Koan III. párverse) = Tandori, Két és fél töredék..., 181. 56 Bedecs, Sehová jutni, 1397. 57 Tandori, Két és fél töredék..., 191. 58 Verlaine nyomán (a Chanson spirituelle párverse) = Tandori, Két és fél töredék..., 159. Lásd még: „a gondolati (filozófiailag gondolati) költészetben aligha történtek drámai eseményféleségek, zajlottak ily történések, estek ilyesmik a Töredék... óta, ezért merészelek szólni róla.” = Tandori, Hamlet visszatér, 53.
