Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 11. szám - Buday Bálint: A Szerző feltámadása (Beszédpozíciók és értelmezési stratégiák Tandori Dezső önkommentárjaiban)
95 nyebb kritikai visszhangban is részesült, mint az első két kötet. Ezt lehetett volna akár a kritika tanácstalanságával is magyarázni, ami indokoltabbá tehette volna önkommentárok közlését. Ha azonban nem az anyag aktualitása volt a fő szempont a versek kiválasztásánál, a kérdés inkább az, hogy 1978-ban miért lehetett fontosabb az Egy talált tárgy megtisztítása ügyének tisztázása, mint a kritika által magasabbra taksált első kötet, a Töredék Hamletnek körüli „alapvető félreértések” eloszlatása, különösen annak fényében, hogy Tandori a későbbiekben már jóval nagyobb figyelmet szentel a Töredék... verseinek, mint a sárga kötetnek.22 Noha sem a választás tárgyát nem indokolja, sem az esszé megírásának okait nem tárja fel, az önértelmezés közzétételének intencióiról meglepően nyílt és legalább annyira provokatív vallomást tesz: Célom kettős. 1./ Elmondani mindazt, ami ezekről a versekről – szerkezetükben hordozott kifejezéselemeikről – jelenleg eszembe juthat s megfogalmazható. 2./ Megnézni, képes vagyok-e bizonyos kizárólagosság jegyében helyes alapokat adni műveim érdemi értékeléséhez. (Taglalásához.) A kizárólagosságot így értem: véleményem szerint a verseimnek van – elképzelhető – egy olyan felfejtési módja, amely a leghasznosabb változata a velük való foglalkozásnak; meghatározólag tehát magam csupán ezekkel az értelmezési variánsokkal törődöm, s a versek „minőségi” mérvadójának azt tekintem, van-e ilyen, ne kerteljünk, általam „kanonizálandó” struktúrájuk. (Struktúrán mást értek, mint a tudományos szóhasználat; a két értelmezés egymásnak nem mond ellent; szeretném, ha egymást kiegészíthetnék. Célom az is, hogy ezzel segítségére legyek az általános verselemző, irodalomtudományi kutatásnak. Erre a célra mintegy felajánlom, „a tudomány szolgálatában”, ezt a kötetemet. Meglátjuk, mely versei bírnak, állnak efféle elemzést. Mivel a felfejtéshez a „logika” – a verslogika stb. – eszközeit használom, szubjektivitásom aligha jelentősebb, mint bármely „kívülálló” elemző e kívülállásból fakadó hátránya. Térjünk a tárgyra.)23 A szöveg címzettjének meghatározásában tehát viszonylag könnyű dolgunk van, amennyiben Tandori minden köntörfalazás nélkül kijelenti, hogy az „általános verselemző, irodalomtudományi kutatásnak” kíván segítő kezet nyújtani. Ennek alapján a szöveg – mivel nem él a kommentárok magánjellegű közlésekként való „álcázásának” eszközével – a genette-i tipológia nyilvános (public) epitextus ▼ 22 Tandori a ’90-es években több esszében is foglalkozik a Töredék Hamletnek versei értelmezésének (Tandori Dezső, A Ludgate-ügy. Vagyis: A „Töredék Hamletnek”; és tovább, Alföld 1995/6, 59–76.; Tandori Dezső, Hamlet visszatér, Tiszatáj 1995/6, 52–63.), a kötet megjelenésének 40 éves jubileumára pedig Két és fél töredék Hamletnek címen egy egész kötetnyi kommentárral áll elő, melyről az alábbiakban még bővebben is lesz szó. 23 Tandori, Mi mondható..., 72.
