Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 2. szám - Somorjai Réka: Az indulás gyakorlatairól (versek)
császáros heg A folyóra rakott pisztáciahéjak tehetetlenül úsznak. Az önmaga alá gyűrt térképen nehezék. A pálya felépítménye nem enged tartós lendülethez, az útnak ezen a pontján csak a sodrás ismerős. Amikor egymásra néznénk, elsőként e tájra, felfedezzük a mezőn át járható utat, ahogy az erdőbe visz. A kötelek végén falukutyák, ajakhasadékba szorult mosolygások a peronon, az agrármágia népe. Hívatlanok vagyunk, hívatlannak érezzük magunkat. Messze merészkedtünk, szemünkben régről ismerős közöny az otthoniak felé. Otthonainktól új jelentésekhez utaztunk, betegesen vágyódtunk a rakodók terepbérceihez, ezekhez a mobil rámpákhoz, vigasztalódni és széttekinteni ismételt indulás előtt. Átszálláskor, eltorlaszolva egy eddig lehetséges irányt, a látóhatáron a vakhit képei: zöld, zöld, zöld és mesterséges tavak, szezonvégről ránk maradt gyümölcsök a fű közt, lekvárba valók. Bűntudatunk hernyózik a kertben, mögötte halvány, lemoshatatlan csík marad. 4
