Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 11. szám - Beke József: Arany János verselésének egyéni sajátosságairól

32

Ügyefogyott király volt az

A második Endre,

Papucs alatt szuszogott az

Isten-teremtette;

Felesége tartotta az

Ország gyeplőszárát,

Őgyelgett is ám a szekér

Majd tüled, majd hozzád. Gertrúd a jó magyarokat

Kutyába se vette,

Hívatalrul, méltóságrul

Le-letevegette,

A helyökbe meg a maga

Perepútyát rakta,

Maradtak vón, vesztek vóna

Ott a hazájokba’! (Bánk bán)

Mint a fenti gúnyos-játékos versikében, ugyancsak enjambement van ennek az igen közismert szép versszakasznak rögtön az elején: Méneseknek nyargaló futása

Zúg a szélben, körmeik dobognak,

S a csikósok kurjantása hallik

S pattogása hangos ostoroknak. (Az Alföld)

Petőfi zsenialitását az alábbi humoros versben éppen az mutatja, hogy új sorba „szakít” egy-egy szót, ezzel igen érzékletesen mutatja a részeg ember bizonytalan, akadozó beszédét az áthajlások által:

Ing a lábam, a nyelvem meg

Elakad –

Torkom a therpomyléi

Szorulat... (Ivás közben)

Ráadásul a zagyván beszélő nyelvében összezavarodik az idegen szó is! [Helyesen: Thermopylé.]

▶