Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Két végtelen között az ember (Patkós András akadémikussal Staar Gyula beszélget)
70 Kérdésedre tehát a rövid válaszom: igen, lehet szeretni, de már nem megy annyira. Élvezni tudom azokat a szép eredményeket, amiket mások érnek el. Különös szeretettel szemlélem egykori tanítványaim munkáit. Számomra ma már nem mindig azok az eredmények a legfontosabbak, amiket az én kutatási területemen érnek el. Ugyanúgy érdekel az is, hogy mi minden érdekes és jó jön létre bárhol a fizikában. Nem tudom elképzelni, hogy eljöjjön az idő, amikor közönyössé válok a természettudományban zajló események iránt. – Sok mindenről esett szó, családod jelenéről alig. Feleséged vegyész... – Kutatóként kezdte, a Műszaki Fizikai Kutatóintézetben, majd az Alumíniumipari Tervező és Kutatóintézetben dolgozott. Kezdetben mindketten kutatói pályában gondolkoztunk. Anikó később a kutatásszervezést választotta. Vegyész PhD-fokozata van, annak védésén ott volt Balázs fiunk is. A pocakjában. Balázs matematikus lett, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben dolgozik, nemrég lett az MTA doktora. Tamás fiunk mérnökinformatikus, ő nem akart kutató lenni, a használható alkalmazások embere. Balázs révén egy egyetemista unokánk van. – Akkor fizikusként egyedül maradtál a családban. – Fizikusként igen. (2023. november)
