Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Két végtelen között az ember (Patkós András akadémikussal Staar Gyula beszélget)
61 magas színvonalú. Azon könnyíteni kellett, ami több lépésben történt. Mi még abban gondolkoztunk, hogy a magyar egyetemről, az ELTE-ről kikerülő fizikusnak a fizika széles tartományában kell felkészültnek, műveltnek lenni. Nekem, érdeklődő részecskefizikusként meg kell tudnom érteni a statisztikus fizika, a szilárdtestfizika, a kozmológia, a molekulafizika problémáit, ne adj’ isten a biológiai-fizikai alkalmazásokat is. Ez utóbbiból sajnos már kicsúsztam. – Az elődeiteknél azért ez még így volt. – A specializálódás ma már ezt lehetetlenné teszi. A vezető kutatók is egyre szűkebb szakterületre koncentrálnak. A mesterszintű tanulmányokat folytató diáknak már a diploma vagy a doktori témájában kell elmélyülnie, nem kötelező a többivel nagyon foglalkoznia. Ez elkerülhetetlen, de engem elégedetlenné tesz, elszomorít. Amikor az 1990-es évek második felében elkezdtem a részecskefizikának az univerzum történetéhez kapcsolódó alkalmazásával foglalkozni, ahhoz alapvető ismeretanyagot kellett megtanulnom. Szerencsémre az atomfizikai tanszéken szobatársak voltunk ifjabb Szalay Sándorral, aki ennek a területnek már akkor is egyik specialistája volt. Megmondta, hogyan kezdjem el, mire koncentráljak, milyen alapmunkákat olvassak el. Máig megvannak ezek a könyvek, itt, a polcomon. Amikor azután a nyolcvanas évek közepén korosztályunk fizikusai már rendszeresen megjelentek nyugat-európai és amerikai kutatóintézetekben, ránk csodálkoztak, hogy mennyivel szélesebb körű a felkészültségünk, mint az általuk kiképzetteknek. Ebben mára közeledtünk Nyugat-Európához. Ma már kevésbé látom a tudományterületeken átívelő gondolkodást. – Ejtsünk szót az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bolyai Kollégiumáról. Mikor, milyen céllal alakult meg ez a szakkollégium, és egy nehéz időszakában hogyan lettél az igazgatója? – Az Eötvös Loránd által 1895-ben alapított, édesapja nevét viselő Eötvös Collegium középiskolai tanárok elitképző intézményeként él az emlékezetünkben. Az intézmény hasonlított az angol, és persze a francia kollégiumi rendszerre, ahol intenzív önképzési és tudományos mentorálási program szerint tanultak a kiválasztott diákok, szigorú számonkéréssel. Ennek az eszménye vezette Horváth Zalánt, aki több évet töltött Írországban, a Trinity College-ban, és Németh Juditot, aki nagyon jóban volt a régi Eötvös Collegiumban korábban végzettekkel. A rendszerváltozást követően, a kilencvenes évek elején felvetették, hogy az ELTE önálló részrendszereként, hasonló elvárásokkal, hasonló színvonalú kollégiumot kellene alapítani, ami a legkiválóbb hallgatókat felkészíti a természettudományos kutatómunkában való helytállásra. – Az 1992-ben megalakuló Bolyai Kollégiumot hol lehetett elhelyezni?
