Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Két végtelen között az ember (Patkós András akadémikussal Staar Gyula beszélget)
59 egy újfajta, Feynmant követő, kísérletekkel szemléletesebben megalapozott utat választottam. Úgy tűnik, ez elég jól sikerült, mert a könyvem pillanatok alatt elfogyott. Nem tudom, milyen formában lesz ennek folytatása a következő oktató nemzedékben, hiszen nemcsak a nyelv változott meg, hanem a kommunikációs mód is. A jegyzetek pillanatok alatt felkerülnek az internetre, a diákok onnan tájékozódnak, tanulnak, mégpedig a világ vezető egyetemeinek ott elérhető tananyagait használva. – A nyelvműveléssel, az idegen szakszavak magyarításával pedig lesz, ami lesz. Holott a természettudomány gyors fejlődésében születő új szavak egy új nyelvújítási korszakot nyithatnak. – Kérdés, hogy lépést tudunk-e tartani, minden új fogalomhoz megtaláljuk-e a megfelelő, magyarul is jól hangzó szavunkat. Példaként hadd említsem meg, hogy a Polónyi Jánossal írt tankönyvünkben János, aki nem Magyarországon él, az annihiláció szót használta, amit azután a szerkesztők mindenütt szétsugárzásra javítottak. – Szétsugárzás. Nagyon szép magyar szó. – Szép-szép, de talán nem eléggé frappáns. Beszéd közben nekem is gyakran az elektron-pozitron annihiláció jön a nyelvemre. – Feladatvállaló ember vagy. Kutatómunkád mellett számos közösségért végzett feladatot is elvállaltál. Felsorolás következik. Patkós András 1989 és 1992 között az ELTE Fizikai Tanszékcsoportjának a vezetője, több évig az egyetem atomfizikai tanszékének vezetője, 1996 és 1998 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tudományos főosztályvezetője, 2004 és 2007 között az ELTE Bolyai Szakkollégiumának az igazgatója, az Eötvös Loránd Fizikai Társulat alelnöke, majd elnöke, az MTA és az ELTE közös statisztikus fizika kutatócsoportjának a vezetője. Nem hagyhatom ki a sorból, hogy 1987-től a Természet Világa tudományos ismeretterjesztő folyóirat szerkesztőbizottságának is a tagja vagy. Melyikkel kezdjük? – Általános magyarázattal kezdem. Az, hogy feladatvállaló, közösségi ember vagyok, a neveltetésem eredménye. Megtanultam, ha valamivel egyetértek, abban meg kell próbálni aktívan, segítő szándékkal részt venni. Korábban is nagyhangú voltam, elképzeléseimet akkor is megfogalmaztam, ha az szembement a többségi véleménnyel. Olyan közösségben éltem a Marx György vezette atomfizikai tanszéken és a vele szimbiózisban működő Nagy Károly vezette elméleti fizikai tanszéken, hogy megnyilvánulásaim semmiféle retorziót nem vontak magukkal, annak ellenére, hogy legtöbbször kisebbségben maradtam a véleményemmel. A rendszerváltozás után Nagy Károly és befolyásos kollégái arra gondoltak, hogy engem kellene megbízni az ELTE Fizikai Tanszékeit koordináló tanszékcsoport vezetésével. S miután ezekben a kérdésekben rendszeresen megnyilvánultam, nem
