Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Két végtelen között az ember (Patkós András akadémikussal Staar Gyula beszélget)
53 Vannak még egyéb, válaszra váró kérdések is. Az univerzumban a világítani képes elektromágneses sugárzást kiadó anyag nem elég az ott megfigyelt mozgások értelmezéséhez. Léteznie kell úgynevezett sötét anyagnak, amit műszereinkkel közvetlenül nem figyelhetünk meg, mivel nem bocsát ki elektromágneses sugárzást. A részecskefizikusoknak az a reménye, hogy ezt a sötét anyagot elemi részecskék alkossák. Elméleti elképzelésekből sosincs hiány. A kísérleti megerősítéshez a részecskefizikusok és a csillagászok, kozmológusok óriási pénzigényű innovatív megfigyelési programokat javasolnak. Kérdés, lesz-e kitartás, ha továbbra sem találnak pozitív jelet? Vajon meddig engedheti meg az emberiség, hogy ezekre a kutatásokra, ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására komoly pénzösszeget fordítson? Ez legyen az új generáció fejfájása, számomra a lényeg az, hogy a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján kialakult kutatási program eltartott 2012-ig. A program mindig pozitívan egészült ki, soha nem kellett visszamenni a rajtvonalra. Ehhez a kutatásfolyamhoz kisebb-nagyobb problémákat válogatva hozzá tudtam kapcsolódni bizonyos kultúrával, technikával. Ezen a paradigmán belül eredményeket tudtam elérni. Az előttünk lévő nagy klasszikus részecskefizikus generációnak nem volt az eredmények folyamatos bővülésével táplált hasonló élménye. Marx György és kortársai a részecskefizikát egy átmeneti időszakban művelték. Próbáltak alkalmazkodni ehhez, sok értékes eredményt értek el, érdekességet vettek észre. Bizonyos ponton azonban elfogyott a hajlandóságuk, hogy az újabb megközelítéseket megtanulják. Marx Györgynek megmaradtak a nagyon korai klasszikus eredményei, amelyek révén ő mindig is egyenrangú partnere volt a későbbi fejlődésben szerepet játszó fizikusoknak. – Tehát szerencsés korszakban lehettél fiatal kutató. Ugyanakkor nem gyökereztél le egyetlen témánál, hanem kedvedre való más irányokba is bedolgozva magad, ott is eredményeket értél el. 2001-ben lettél az Akadémia levelező tagja. Az akkori székfoglaló előadásodnak ez volt a címe: A vákuum változatossága. Kérdezem: mi változatosság van a semmiben? – A vákuumot az ürességgel társítjuk, hogy abban semmiféle anyag, semmi energia nincs. A fizika tudománya azonban nem viseli el az ürességet. Mi, fizikusok vákuumnak hívjuk az anyag legalacsonyabb energiájú állapotát, alapállapotát, ami tele van rezgéssel. Egy elektron vagy egy proton valójában ennek az alapállapotnak egy-egy gerjesztése. Ha úgy tetszik, az alapállapot egy gerjeszthető közeg. Amikor melegítjük, ugyanúgy fázisátalakulások mehetnek végbe benne, mint a normál anyagnál. Melegítés hatására megváltozik az alapállapot. Megváltoznak az alapállapoti rezgésben részt vevő objektumok. Például a fázisátalakulásnál elpárologhat a Higgs-mező „tócsája”, s akkor tömeg nélküli részecskék jönnek létre. Ezeknek a
