Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 10. szám - Két végtelen között az ember (Patkós András akadémikussal Staar Gyula beszélget)
44 – Igen, neki már akkor komoly tekintélye volt. Az életműdíjat százéves korában kapta, 107 évesen hunyt el. Sokat jelentett számomra az ő bátorítása. Nagyon alaposan megtanította nekünk a klasszikus fizikát. Amikor látta, hogy vannak diákjai, akik jóval az osztály színvonala felett állnak, hagyott minket önállóan dolgozni. Beengedett a fizikaszertárba kísérleti munkát végezni. Emberként is nagy hatással volt rám. – Országos kémiaversenyt nyertél. Ki volt a kémiatanárod? – Borszéki Sándorné, aki a tanulmányi versenydolgozat megírásakor komoly kihívás elé állított. Kezembe nyomott egy egyetemi szintű könyvet, és azt mondta, abból értsem meg, amit a periódusos rendszerről írtak. A könyv fizikus nézőpontból, a Bohr–Sommerfeld-modell alapján értelmezte a periódusos rendszert. Így sikerült tisztességes dolgozatot írnom az országos középiskolai versenyre. A jobb pályamunkák szerzői egy rövid listára kerültek, őket a verseny zsűrije behívta szóbeli feleltetésre. – Kíváncsiak lehettek arra, hogy tényleg a diák írta-e a dolgozatot. – Erről lehetett szó. Emlékeim szerint tőlem azt kérték, hogy néhány kémiai reakció sztöchiometriai egyenletét írjam fel. Ehhez a reagensek molszámait mint együtthatókat kellett jól eltalálnom, hogy az atomszámmal megszorozva egyezzék a két oldal. Tehát, ha úgy tetszik, ez egy diofantikus probléma megoldását jelentette. Mindmáig úgy gondolom, hogy a kémiaversenyt azzal nyertem meg, hogy ezt hibátlanul megoldottam. Másodikos koromban pedig az országos földrajzversenyen azért lettem csak hatodik, mert a szóbelin gyengén szerepeltem. A kémiával nagyon szimpatizáltam, s most visszatérve eredeti kérdésedhez, a fizikát azért választottam, mert a természettörvények legtömörebb megfogalmazását a fizikaórán és a fizikáról olvasgatva találtam meg. A fizikafeladatok megoldása követelte meg a legvilágosabban az ok-okozati kapcsolat felismerését. A kémiában lazábbnak tűntek ezek a viszonyok. Bár nem hiszek az abszolút redukcionizmusban, ami az összes természeti jelenség értelmezését fizikai törvényekre vezeti vissza, de mindmáig lenyűgöz az az óriási ismeretanyag, amit a fizika alaptörvényeinek ismeretében, annak megközelítési stílusában képes volt felfogni az ember. Annyit még érdemes elmondanom, még az egyetem kezdetén sem volt olyan magától értetődő a fizikussá válásom. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikus szakán az első évben két félévig kötelező tanulmány volt a kémia. Boksay Zoltán docens tartotta a kémia-előadásokat, aki később egyetemi tanár lett. Remélem, nincs szükséged a bizonyíték bemutatására, hogy elhidd, az indexemben két kitűnő érdemjegy is van. Nem jeles, kitűnő! Ezeket Boksay Zoltán adta a két kémiavizsgámon. Ő a fizikai kémiát művelte, nagyon csábított a szervetlen
