Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Bereti Gábor: Meditálás helyett (Kormányos Ákos: Légzéstechnikák)
106 zetére stb. utaló részletekből felvázolható volna, azonban a kötetben a szerelem témája oly módon domináns, hogy ezekre az impulzusokra nem számíthatunk. Innen nézve munkáit akár a fikciós létábrázolás pusztán retorikai bravúrjának is tekinthetnénk, melyekben a fikció alanyának gesztusai nem többek az én szerepjátékánál. Mivel azonban a Légzéstechnikák szerzőnk harmadik kötete, ezért ahhoz, hogy karakteres szerelemábrázolásának poétikai feltételeiről közelebbi képet kaphassunk, első, Paraván című és második, Töredezettségmentesítés címet viselő gyűjteményeinek a munkáit is figyelembe kell vennünk. Annál is inkább, mivel a Töredezettségmentesítés kötetben a szerző személyes fiziológiai adottsága, mozgáskorlátozottsága kerül poézisének fókuszába. „Mindig is vonzódtam ehhez a lányhoz. [...] / Ragaszkodott hozzá hogy megvárja, míg jönnek értem. / Reménykedtem benne, hogy autóval jönnek, / ne kelljen segítséggel beszállnom a kisbuszba” olvassuk a verses vallomás alcímű második kötetben (46). A lány családjának a kapcsolathoz való viszonyáról a mesteri, párhuzamos szerkesztés nyomán értesülünk: „Ne feledd, hogy pszichológus, biztos manipulál, / mi másért lennél vele?” (47). Majd megtudjuk, „csak arra tudok gondolni, / hogy a szüleinek igaza van, / és jogosan nem hajlandóak látni egyikünket sem. / Döntött, és most többet nem mehet haza” (48). A poézisben a hiány így válik egy csapásra többletté, a másság világlátást alakító retorikai energiává, a korlátozott lehetőségek pedig stílusformáló kritikai modalitássá. Míg ezzel szemben a harmadik, tematikájában immár monokróm kötetben a lét egybeolvasztó érzelmébe vetett hit az én konkrét fiziológiai adottságát átkonfigurálja, s a fikcióban a szerelmesek biológiai egylényegűségét megvalósíthatónak, megvalósítottnak tételezi. Mi több, az erős vágy a retorikai kontextus poétikai potenciálját a narráción túli, a priori világ valóságára is kiterjeszti. A szerelem így a maga élményszerű valósága helyett a megváltás álomszerű motívumává válik. Míg tehát a korábbi kötetekben a diskurzust a drámaiságot láttató distinkció, úgy a Légzéstechnikákban jobbadán a mindent feloldó elimináció szervezi. Csehy Zoltán egy korábbi recenziójában1 az érzékszerveket kicserélő, egyesítő Kormányos-féle metaforagesztus veszélyeire hívja fel a figyelmet, hiszen a megváltást remélő, ígérő motívumban értelemszerűen az önfeladás, az önfelszámolás veszélye is ott lappang. Ugyanakkor Csehy a Kormányos-féle humor kiegyenlítő szerepét is említi: „Mihelyt magasra csap és komolykodni kezd ez a poézis, szerencsésen rándul vissza a biztonságosabb, belakhatóbb iróniába”, írja. Mohácsi Balázs fülszövegében pedig a Kormányos-líra egy hangsúlyos, a szerelmi költészet megújítását célzó ambíciójára utal. József Attila példáját hozva fel ▼ 1 Csehy Zoltán, „Dublőr-monológok, költői logopédia, kisebb-nagyobb módosítások. (Hat magyar verskötetről)”, Műút, 2022, 8. sz., 78–83.
