Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 10. szám - Móser Zoltán: Egybeköttetett tekintetek

37

Micsoda felmentés és megbocsájtás! Nem tudom, hogy miért, nekem Gyurkovics Tibor szavai jutnak az eszembe. Még a pályám legelején, amikor egyszer fényképeztem őt egy sötét teremben, és elvittem azt a néhány szemcsés és sötét képet – olyanok voltak, mint egy százéves dagerrotípia –, azt mondta egyórás beszélgetésünk után, hogy „Én téged nem féltelek!”. Pedig lett volna miért! Mégis, ez a mondat akkor nagyon sokat jelentett egy szárnya szegett fiatalembernek.

2024. február 18.

Megállít az Idő

„Nehéz időben mérni a boldogság távlatait.”

Mi lesz, ha megbotlok lefelé jövet a galériáról. De mi lesz, ha már föl sem tudok menni a meredek lépcsőn. Mert ott szeretek olvasni, ezért az aggodalom. Ez most jutott eszembe, amikor lassan, óvatosan jövök lefelé, az egyik kezemben Szabó István novelláskötete, a másikkal kapaszkodom a korlátba. Azért hozom magammal, mert ajánlót szeretnék készíteni azoknak a fiataloknak, akik már semmit nem tudnak arról a hatvanas-hetvenes évekről. Akik a levéltári dokumentumok, perek, periratok, titkos jelentések alapján próbálják rekonstruálni ezt a kort. Nekik ajánlanám ezeket a novellákat, amely szépirodalom ugyan, de annyira valóságirodalom, hogy sokszor abba kellett hagynom, mert előhívott számos elfelejtett, rossz emléket. De élményt is. Az akkori életet. Sokféle élet, pontosabban élethelyzet volt, és ezt a novellák alapján meg lehet érteni. De ide idézem az akkori filmeket is, mert rossz nekem hetente hallgatni a régi, újrajátszott filmekről szóló magyarázatokat, hisz ma