Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 11. szám - Beke József: Arany János eltűnt, majd megtalált LEBEL szaváról
30 Beke József Arany János eltűnt, majd megtalált LEBEL szaváról A latin mondás szerint: Habent sua fata libelli, azaz: a könyveknek megvan a maguk sorsa. Amilyen örvendetesen mutatja és méltán jellemzi Arany János költészetének súlyát műveinek szinte megszámlálhatatlan számú kiadása, annyira sajnálatos, hogy ugyanilyen nagy bőségben jelentkeznek az ezekben található téves szóközlések is. Úgyhogy joggal mondhatjuk: nagy költőnk némelyik szavának is megvan a maga sajátos sorsa a szerző halála óta eltelt jó százhúsz esztendő során. Ezt a megállapítást nemcsak a magam bőséges olyan tapasztalatai alapján teszem, amelyeket az Arany-szótár1 szerkesztése közben szereztem, hanem idézem itt Pásztor Emil, egykori kedves egyetemi oktatóm szavait is, aki Arany bizonyára legtöbbször megjelent művének, a Toldinak szótárba szerkesztése2 során így összegezte véleményét, miután felsorolta munkájának bőséges forrásait, amelyek között kéziratos és nyomtatott szövegek is vannak: „A szöveg a felsoroltak egyikében sem teljesen azonos valamelyik másikkal.” Majd így folytatta: „Azt hinné az ember, hogy a felsoroltak közül a leghitelesebb Toldi-szöveget a kritikai kiadás (Arany János összes művei, II. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952) tartalmazza, sajnos nem így van.3” Erről a kiadássorozatról az alábbiakban is lesz még szó, mert a most tárgyalandó LEBEL szó viszontagságos sorsa is szorosan összefügg az előző mondatban említett, megjelenése után általánosan „kritikai”-nak tartott Arany-kiadással. Arany János egyik legértékesebb, igazán nagyszabású elbeszélő művében, a Buda halálában találjuk nyelvünknek ezt a régi, viszonylag rövid életű szavát: lebel. (Az alábbiakból kiderül, hogy szinte csak akkor találjuk meg, ha a mű kéziratát böngésszük!) E szó megjelenése nyelvünkben a XIX. század elején lezajlott nyelvújítási mozgalomnak köszönhető. Ennek során szinte az egész magyar társadalom minden olyan képviselője a nyelv megújításán fáradozott, aki valamilyen fokon és módon kapcsolatban volt az irodalommal, a nyelvvel. Csaknem valamennyien úgy találták, hogy sok az idegen szó korabeli nyelvünkben, s ezek helyett új magyar szavakat találtak ki. A kor egyik folyóirata, a Tudományos Gyűjtemény 1818. évi 3. számában olvasható ez a szép és öntudatos kijelentés: a „hazai nyelv... a legszentebb hímvarráshoz hasonlítható... mint oly szőnyeg, melyre a Nemzetnek minden ismeretei ki vannak ▼ 1 Beke József: Arany-szótár. Bp. 2017. 2 Pásztor Emil: Toldi-szótár, Bp. 1986. 3 Uo. 1o. o.
