Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Géczi János: Jelenségek őszi tájban (Megjegyzések Sinkó István festményeihez)
világstruktúrára nagyvonalúan hivatkozó (azaz az univerzum egységét hangsúlyom zó) Talán hold is. A természet, a táj, a metafizika sinkói felvázolása után szólni kell arról, miféle szerephez jutnak Sinkó képein a nézői tekintetet fogva tartó, a képolvasáshoz segítséget nyújtó súrúsödési mezők. A táj festészeti örökséggel mindig beszéd' viszonyban maradó müveken rendre absztrakt jelek által hangsúlyozott mezők, terek változataival találkozunk. S nem pusztán hosszabb vagy rövidebb vonalak' kai, sávokkal, hanem ezekből alkotott egyszerű idomokkal, négyzetekkel, téglala' pókkal, vagy e síkidomokra emlékeztető keretekkel, környezetképzésekkel. Mindegyik a hangsúlyozás, a fokozás, a fókuszt megjelölés eszköze, segítségük' kel rendeződik bennünk látvánnyá az érzéklet. De nem egyebek ezek sem, mint ablakok, a személyiségünk építményének falán nyílt rések, amelyeken át a minket befoglaló környezetünkre, a létezésünket lehetővé tevő nagyvilágra kémlelünk. Ami a kereteken belül van, az inkább a kognitív, ami azon kívül van, az többnyire a szenzitív módon megközelítendő eleme a látványnak. Tehát a bentről és a kintről, a közeliről és a távoliról, a fontosról és a kevésbé hangsúlyosról beszélnek - miköZ' ben természetesen téri, időbeli, történetmondási állítások is kihüvelyezhetők a segítségükkel, nem is szólva a gazdag antropológiai képzetekről. A Mozart felé mű azonban az eddigiekben említett festményekhez képest valami más, a képi szabályrendszertől eltérő, a konkréttól az absztrakt felé húzódó lenne? Kék háttér előtt bizarr traverzrendszer, vízszintes és átlós sávok darabolják az étert. Nonfiguratív képként kezdett volna készülni az alkotás? S paradicsomma' dámszínekben gazdag foltocskák között alálebeg? A színek trópusára rávetül? Két kottavonal, amelyekre a hangjegyek helyett kézírás került? EKG'Szerű (de minden' képpen emberre utaló) jelek (?) sorozata, kiénekelendő belőlük a dallam. S a kép alján a kottavonalakkal párhuzamosan futó két sáv, alul fekete, s a föléje húzott vörös sáv. A humorálpatológiai olvasatban a fekete a föld, a piros a tűz, azaz az elemi, illetve a szellemi világ jele. S a hangjegyek pedig a szicíliai görög bölcseleti nézetekre utalnak, miszerint a világ harmonikusan elrendezett. A püthagoreusok nyomán keresett harmónia a kép metafizikai utalása. Éppen emiatt a kép sajátsága az is, hogy nem pusztán az állításokat, a látott képtényeket sorakoztatja fel és értékeli, hanem a velük opponenciába kerülteket is. A világ harmóniáját nyújtó rációval szemben ott az őrület, a bűn, a szenvedély, a hit, az értelem, a tapasztalat, az észigazsággal szembeni tényigazság, a történelem, az intellectus agensszel összeférhetetlen intellectus possibilis. Vagyis a Mozart felé, ha a látvány mögé is nézünk, ugyancsak jelentésgazdag mű, s értékét pedig az ígérheti, ha e jelentések teljes kihüvelyezése nélkül is életképesnek mutatkozik, és a nézőjére hatást gyakorol. 79
