Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Ferencziné Ács Ildikó: A Psalmustól az Éneklő Ifjúságig
Néhány évvel később, 1541 szeptemberében, Kerényi vezetésével indult el az Éneklő Ifjúság folyóirat. Az 1. száma, Kodály előszavával jelent meg. „Bárdos Lajos emlékezéseiből tudjuk, hogy a Magyar Kórus kiadó, illetve azonos című lapja és az Énekszó című folyóirat által elindított, Kodály kezdeményezését kiteljesítő folyamat eredménye volt az egyre gazdagodó gyermekkari irodalom, s 1934'te már tetemes mennyiségű kompozíció gyűlt össze, egyre több énektanár'karnagy vállalkozott a régi mesterek újra felfedezett és a kortársak új szellemet képviselő darab' jainak megtanítására, előadására. Bárdos Lajos felesége, Irénke asszony adta az ötletet, hogy tartsanak »iskolaközi« hangversenyt, s hogy a dalos sereglésnek adják az Éneklő Ifjúság nevet. Azt is Bárdos tanár úrtól tudjuk, hogy az Éneklő Ifjúság név használatára csak azok a dalostalálkozók voltak jogosultak, amelyeken legalább négy'öt énekkar szerepelt, és amelyen volt közös ének. Erre a célra a kezdetektől a kánonéneklést találták a legalkalmasabbnak. Egy 19. századi osztrák zeneszerző, Ludwig Ernst Gebhardi (1787-1862) remekül hangzó Glória'kánonja, Kerényi György magyar szövegével vált szinte kötelező darabjává a karénekes összejöveteleknek. Az akkor már néhány éves gyakorlat (és a Berzsenyi évforduló) ihlette Kodály Zoltán nagy kánonját 1936'ban.” (Ittzés 2014: 5) Ittzés Mihály 2014'ben, a 80 éves mozgalom tiszteletére rendezett ünnepi hang' verseny kapcsán, a Magyar Kodály Társaság kiadványának hasábjain emlékezett vissza az első hangversenyre. 1934. április 28. a kórus történet kiemelkedő jelem tőségű dátuma: „A Magyar Kórus és az Énekszó első »hivatalos« Éneklő Ifjúság címmel rendezett hangversenye a Zeneakadémián: tizennégy iskola ezerötszáz diákja énekli Kodály gyermekkarait.77 (Eősze 1977: 147). Az est szervezésének új megoldásairól, a tervekről az Énekszó 1934. április 5'i, 5. száma tudósít a 88. oldalon. Az 1934. június í'jei 6. szám 103-105. oldalán, Kerényi György tollából, már a beszámoló olvasható. A sikert tervük három alappillérére vezeti vissza: 1. A műsor összeállítása: a kiadványaikban megjelent művekből keL lett válogatni. A résztvevő kórusok vezetőivel részletesen megbeszélték a műsor minden számát, és meg is hallgatták azt előzetesen. 2. A szereplők válogatása: a legjobbakat hívták meg az elemi iskolától kezdve a tanítónőképző intézetekig. 3. Az egyéni ötlet: a legnagyobb sikert az együttes kánonéneklés és az énekkarok „kórusos” elhelyezkedése jelentette (erkélyeken, egymással szemben, nézőtéren).
