Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Ferencziné Ács Ildikó: A Psalmustól az Éneklő Ifjúságig
A karéneklés iskolája (1962): „1923-ban, a Psalmus Hungaricus bemutatására készülve úgy találtam: egyetlen kórusunk nagyon legyöngült (néhány évvel voltunk csak a háború után). Ezért elhatároztam, hogy kiegészítem egy fiúkarral. Ezeknek pompás éneke arra ösztönzött, hogy írjak nekik néhány rövid darabot - a Túrót eszik a cigány címűt meg a Villőt. Néhány év alatt, tanítványaim közreműködésével, valóságos kis gyermekkórus-irodalom született.” (Kodály, 1989: 113). 1966-ban, a Jeunesses Musicales párizsi kongresszusán már így fogalmaz Kodály, a múltra történő visszapillantása során: „Énekkaraink annyira legyöngültek, hogy a Psalmus Hungaricus bemutatóján kénytelen voltam a női kart gyermekkórussal megerősíteni.” (Kodály, 1989:154). A fenti idézetek tartalmával szemben, az 1923-as ősbemutató utáni kritikák (lásd többek között Siráknénál) azonban nem a női szólamok erőtlenségéről, sokkal inkább a Palestrina Kórus remekeléséről írnak. 1962-es és 1966-os nyilatkozataiban feltehetően Kodály emlékezett vissza homályosan a bemutatón (1923!) éneklő kórus gyengeségére, illetve tévesen nyilatkozik a gyermekkar bemutatóba történő bevonásáról is (arra ugyanis csak egy évvel később került sor)! A felsorakoztatott kritikák és írások tükrében, a második előadás vonatkozásában egyértelműbbnek tűnik az orgona hiányából eredő apparátusbővítési igény. Ezt támasztja alá életrajzi írásában Eősze László is, aki az 1924. november 26-i eseményről azt írja: „A Zsoltárt próbálják - a Cukor utcai iskolában... A Főiskola orgonáját javítják, ezért Kodály a női kar szólamait gyermekkórussal erősíti.” (Eősze 1977: 102). Kodály kórusművészete című 1997-es előadásában pedig így fogalmaz: „A Psalmus női kari szólamait az 1^24. december i-jei előadáson - a javítás alatt álló orgona helyett - gyerekkórussal erősítette meg. Örömmel figyelt fel hangjuk friss csengésére.” (Eősze 2000: 78). Figyelembe véve, hogy Harmat Artúr 1920-tól mintegy 26 éven át a budapesti iskolák énekoktatási szakfelügyelője volt, jól ismerhette az iskolai kórusok helyzetét és munkásságát. Huber Frigyes a Magyar Kórus 1945. szeptemberi számában, méltatva Harmat Artúr zene- és énektanításban betöltött szerepét, egyházzenei munkásságát, a Kodállyal történő együttműködéséről a következőket írja: „Harmat irányítja Kodály figyelmét az iskolai énekkarokra, melyekkel legolcsóbban és legszélesebben lehet elterjeszteni az új magyar muzsikát. Azóta van Éneklő Ifjúság mozgalmunk.” (Huber, 1945: 1112). A Psalmus második hangversenyén közreműködő fiúkórus kiválasztásában - a Palestrina Kórus karnagyaként és énekoktatási szakfelügyelőként - Harmatnak minden bizonnyal meghatározó szerepe lehetett. 62
