Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2023 / 9. szám - Klajkó Dániel: Az áldozat mintázatai (Harag Anita A Lánchíd északi oldala című novellája és Halász Rita Mély levegő című regénye)

elköteleződésre és cselekvésre is kényszeríti, kötelezi a diegézisen belüli hallgató' ságot, illetve a befogadókat.

A regény egy tükörszituációba illesztett feldolgozási processzust végez: a tra' urna integrációja nemcsak az én szerves részévé igyekszik tenni, birtokolni vágyik a tapasztalatot, hanem a társadalmi elismerés sikerét is szolgálja - a rejtőzködő titok nyelvi módon történő megnevezése kritériuma a nyilvánosság terrénumában kialakítható együttérzésnek, az áldozat melletti elköteleződésnek. Mintegy azt is mondhatnánk, a közszféra elfogadása, cselekvéshajlandósága követeli a személyes feldolgozást, az egyéni gyász megtörtént folyamata már preformált aktusként van benne a társadalom felől kikövetelt állásfoglalásban. A Mély levegő ennek az alle'

góriáját is adja: Vera bíróság előtti tanúskodásának az a tétje, hogy az elnyomott fizikai bántalmazást megnevezze a jog és a bíróságon tartózkodók előtt (annak szégyenteljes folyamataival együtt), amihez viszont saját magában is hitelesítenie kell közben a tettlegességet. így juthat el az elismeréshez, az együttérzéshez és a felelősségre vonáshoz.

A Mély levegő a történetmondás aktusát tekintve mindezeket a tematikai' motivikai összefüggéseket úgy modulálja, hogy Vera narrációs szólamába folyama' tosan beleírja, mintegy örökös nyelvi jelenlétté teszi hol az egyenes beszéd, hol a fuggőbeszéd formájában Péter verbális agresszivitását: „Nézem a térképet, magam' ban hallom

Péter hangját, mit bénázol már, te szerencsétlen.” (42.) A narrátori szólamba ékelt, a férfihez társítható megnyilatkozások így az elbeszélői szubjek' turnon esett

stigmák, törések formájában nyelvileg is imitálják a történet szintjén ábrázolt identitástörések mintázatát. A szövegegész tekintetében a „beleszólások” mintegy az elbeszélő törékenységét hivatottak jelölni. A szövegzárlat visszatekintő horizontjából a „beleszólások” a töréseknek az énképbe történő beépítését is

imp' likálhatják. A Mély levegő ezt nyelvileg a folyamatos regiszterváltásokon keresztül is leképezi: vallási („Gyónom a mindenható Istennek és neked, lelkiatyám, hogy legutóbbi gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el. Meg akartam ütni a gyere' keimet. Fejüket megfogni és beleverni a falba”, 24.), jogi („...alperes felperest, körül' belül egy éven keresztül hol gyakrabban, hol ritkábban, felperes szerelmes volt, alperes ennek ellenére, októbertől már mindketten úgy érezték, eredményeként összeköltöztek...”, 170.) vagy éppen a popkulturális („Sietsz valahová? Eltaláltad, és képzeld, épp a főnöködhöz igyekeztem, meg akartam mondani, hogy végre meg' van a pénz. Késő, miért nem fizettél határidőre? Jabba vérdíjat tűzött ki rád”, 17.) diskurzusok nyelvi regisztereit keveri Vera narrációjába. Úgy is fogalmazhatnánk, ahogyan Péter „belefoeleszól”, folyamatos nyelvi teherként ott áskál a narrációs folyamatokban, a különböző megszólalásformák regiszterei is belevágnak a tex' tus nyelvi megformálásába. Kettő olyan szöveghelyet is találhatunk a Halász' regényben, amelyek öntükröző formában a narratív események szintjén is színre viszik ezt szövegjelenséget. Az egyik ilyen jelenetben Vera és férje, Péter a pszicho' 44