Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Klajkó Dániel: Az áldozat mintázatai (Harag Anita A Lánchíd északi oldala című novellája és Halász Rita Mély levegő című regénye)
A szöveg szemantikai rétegzettségének köszönhetően azonban az itt felvázolt értelmezésnek szintén egy ellentétes oldalát is megvilágíthatjuk. Ebben az esetben ugyanis a betörésre tekinthetünk úgy is, mint a kapcsolatfelvételtől elzárkózó (az érintés averziója) zárt individuum felnyitásának narratív eseményére (a fényké' pezés ebben az esetben nem erőszakos konnotációkkal bíró birtokbavétel, hanem szintén a Másik tekintetnek kitett én fokozatos elfogadása, fejlődéstörténete). A párkapcsolat vagy a társas viszonyrendszer következtében így a narrációs egymásba szálazódás sokkal inkább egy közösség, a „mi” létrejöttének értelmében is olvasódhat. A közösen a vízbe futó férfi és nő képe pedig az averzió, jelen esetben a víz, tágabban pedig a másiktól való szorongásérzet leküzdésének narratív pillanata. Halász Rita regényének elbeszélő'főhőse Vera, aki egy bántalmazó házasságból kilépve megpróbál új életet kezdeni két gyermekével, azonban a regény a szöveg' zárlatig függőben hagyja, hogy ez a kilépési kísérlet Verát az újrakezdéshez vagy a totális széteséshez, életének - egzisztenciális értelemben - egy még mélyebb zsák' utcájába vezeti (az anyaszerepben történő bukás, a passzivitás örökös állapota, a kokainhasználat, a válási per elvesztése). Ezt a kétértelműséget hivatott illusztrálni a szöveg szuggesztív paratextusa, a Samantha French Breakthrough II című képének felhasználásával készült borító is, ahol a képen látható nőről eldönthetetlen, hogy éppen levegőért bukik a vízfelszínre, esetleg levegővétel után merül a víz alá. Vera narrációja egy folyamatos harci metódusként is értelmezhető, amelyben az abúzus utáni passzív áldozat állapotát igyekszik felszámolni, s visszaszerezni ágens pozícióját. Ezzel összefüggésben pedig a traumaelméletek felől, mint már részben érim tettem, a(z ön)gyógyulás olyan narrativizációs folyamataként is olvasható, amely a férj, Péter fizikai és verbális agressziójával, a traumatikus esemény elszenvedésével az identifikáción és az önértelmezésen esett stigmák felszámolására, feldolgozására törekszik. Ahogyan Menyhért Anna fogalmaz az individuális traumát átélt szc' mélyekkel kapcsolatban: „A traumatikus tapasztalat során az egyén léte - élete - veszélyben forog, s mivel az adott pillanatban nem áll módjában cselekedni, a helyzetet uralni, egyedi személyiségét - mivel a személyiség integritásának fogalma a nyugati kultúrában a cselekvőképességhez, a tettekért való felelősségvállaláshoz kötött - elveszti, tárggyá válik, különösen, ha a trauma erőszakos cselekmény következménye.22 Ha az eszmetörténeti vizsgálatok felől közelítünk a passzív elszenvedőhöz, a traumaelméletek által jellemzett, a traumát átélt individuum kon' cepciójához hasonló meghatározásokat kaphatunk. Herfried Münkler és Karsten Fischer az áldozatfogalom jelentésmódosulásának tipologizálása során három típust különít el, a nem vallási konnotációkkal rendelkező áldozatvariánst pedig az 22 Menyhért Anna, Elmondani az elmondhatatlant. Trauma és irodalom, Budapest, Anonymus, 2008, 6.
