Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 1. szám - Owaimer Oliver: Petőfi, a regényhős (Az első Petőfi-regény)
91 A Petőfi-regény fő jellegzetessége, hogy jól láthatóan keverednek benne fiktív és életrajzi elemek. Ez könnyen a múlt elbeszélhetőségét problematizáló, történelem és emlékezet, emlékezet és társadalom viszonyát vizsgáló – jelen írás számára áttekinthetetlen – elméletrengetegbe csalhatná be a vizsgálódást.66 A történelem filozófiai, ismeretelméleti és nyelvfilozófiai kérdéseket elkerülendő, érdemes lehet e ponton inkább műfajtörténeti perspektívából közelíteni Szokoly „regényes rajzaihoz”, s valamiképpen körüljárni az 1850–60-as évek emlékezettermelésének ezt a számos műfaj keverékéből összeálló, meglehetősen populáris formáját. Kiindulásként talán kissé anakronisztikus, azonban igencsak érzékletes lehet a filmelmélet (és a mai populáris kultúra) irányából kezdeni a vizsgálódást. Noha a tanulmány keretei kifejezetten a szabadságharc utáni közemlékezetre korlátozódnak, fontos látni, hogy e sajátos műfajú történet témája és narratológiai alapszerkezete alig különbözik a napjainkban is futószalagon gyártott prózai vagy filmes életrajzi fikciók, életrajzi feldolgozások tömkelegétől. Ezek a filmek mindenekelőtt a piaci siker érdekében készülnek. Központi témájuk is – az obligát melodramatikus szál mellett – jellemzően a siker maga, függetlenül a történet központi hősétől s annak életétől. Hosszasan lehetne sorolni azokat a népszerű alkotásokat, amelyek azt beszélik el, hogy miként s milyen megpróbáltatások árán lett valakiből tömegek bálványa: sikeres sportoló, felkapott filmsztár, hírhedt bűnöző, befolyásos politikus, híres énekes, virtuóz zenész vagy más elismert híresség.67 Földváry Kinga filmelméleti megközelítése életrajzi adaptációnak tekinti ezt a műfajtípust, amely – mint kifejti – a kortárs emlékezet egy igen hatékony hagyományozódási módja. Földváry jól rávilágít e narratívák műfajelméleti problémáira s a hozzájuk társuló (referencializáló) befogadói stratégiákra, illetve az ezekből következő narratológiai és tematikai sablonosságokra: Tekinthető-e egyáltalán műfajnak az életrajzi film, ha lényegéből fakadóan ellenáll minden általánosításnak, hiszen ahány élet, annyiféle narratíva, stílus, hangulat, fordulat, karakter szükséges az egyes művek megalkotásához? Másfelől, tekinthető-e adaptációnak az a folyamat, melynek forrása egy élet, eredménye pedig egy olyan műalkotás, melynek szereplői nem osztoztak a valós életeseményeken, hiszen az alkotók hivatásos színészek segítségével ▼ 66 Alapos áttekintést kínálnak erről Gyáni Gábor könyvei, valamint a Thomka Beáta által szerkesztett Narratívák -sorozat bizonyos tanulmánykötetei. Gyáni Gábor, Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése , Bp., Napvilág, 2000; U ő., Posztmodern kánon, Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003; U ő., Relatív történelem , Bp., Typotex, 2007; U ő. , Az elveszíthető múlt: A tapasztalat mint emlékezet és történelem, Bp., Nyitott Könyvműhely, 2010; U ő ., A történelem mint emlék(mű) , Bp., Pesti Kalligram, 2016. Thomka Beáta szerk., Narratívák 3.: A kultúra narratívái , Bp., Kijárat Kiadó, 1999; Uő . szerk., Narratívák 4.: A történelem poéti kája, Bp., Kijárat Kiadó, 2000. 67 Rövid internetes keresés után néhány íróról szóló filmes adaptáció: Bajtai András, 5 remek életrajzi film írókról az elmúlt évekből, 1749.hu, 2020. szeptember 18; elérhető: https://1749.hu/fuggo/essze/5-remek-eletrajzi-film-irokrol-az-elmult-evekbol. html [utolsó elérés: 2022. augusztus 5.]
