Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 9. szám - Halász Rita: Szent Fruzsina a gangon
az arcukat, pillanatokkal azelőtt, hogy megtudják, már nem szeretik őket, sem a járásukat, sem azt, ahogy a fülük mögé teszik a hajukat, bizonytalanok, de még reménykednek, aztán megmondod, nem szereted őket, elsápadnak, leülnek, közel hozzád, hogy érezd a szagukat, de te felállsz, vagy arrébb mész, hátrálsz egy lépést, nem értik, te nem magyarázkodsz. Sose mondod meg nekik. A nővérek azt mondják, jó vagy, jó ember. ► Az étterem előtt találkozunk, távolról közeledsz, mindig így jártál, ilyen volt, ahogy tartottad a karodat? Megölelsz, az ölelésed is más, kerekebb. Kimondom neked, nem nevetsz, ahogy szoktál. Fogytál tíz kilót, mondod, és egyébként is, mi az, hogy kerekebb. Egy ölelés nem lehet kerek. Bemegyünk, máshogy fogod a villát és a kést, az ujjaid hosszabbak, a körmöd is más. A vasútnál találkozunk, egyik lábamról a másikra helyezem a súlyomat, nyolcasokat rajzolok a csípőmmel, a futónőktől lestem el a tévében, rajt előtt csinálják a futónők, ahogy veszi őket a kamera. Mindig kék volt a szemed? És ilyen elálló a füled? Úgy emlékeztem, ismerlek, de nem vagy ismerős. Ahogy beszélsz, az is, mióta használod a feszt szót, és az amúgyot minden második mondatban. Amúgy sokat bicikliztek a nővérekkel, amúgy nem kellene cukrot ennem. A biliárdteremben találkozunk, korán értem ide, az előbb szabad volt az asztal, épp most kezdtek játszani, várnunk kell. Nem baj, leveszed a kabátod, nem láttam még ezt a pólód. Megmutatom a férfit, akivel járok, nem veszed észre, hogy fivérek vagytok. A nővérek éppen felújítják a konyhát, léböjtkúrát csinálnak, tervezik a nyaralást. A nővérek üdvözölnek, engem vagy Ferit, kérdezem, téged, válaszolod. Nem féltékenyek, sose voltak azok, nem érted, miért mondok ilyeneket. Mindig meg akartak ismerni. Elindulsz a mosdóba, máshogy állsz fel, körbenézel, ez sem ismerős, ahogy körbenézel, keresed a mosdót, elmagyarázom, rám mosolyogsz, mindig így mosolyogtál?, és elindulsz le a lépcsőn, recseg alattad a fa. Megnézem a telefonom, a férfi, akivel járok, írt, mikor találkozunk. Kicsit sűrű ez a hét, válaszolom, talán a jövő héten. Leteszem az asztalra, képernyővel lefelé, becsukom a szemem, hallgatózom, felismerem-e, ahogy jössz felfelé a lépcsőn. 24
